Egyik legnehezebb béklyónk a pénz. A külső és belső szabadságunkért cserébe szándékosan bele vagyunk irányítva kiszolgáltatott élethelyzeteinkbe, így a pénzzel kapcsolatos hiány és félelem érzéscsomagja határozza meg a létezésünket. A létfenntartáshoz, társadalmi megfelelésekhez legszükségesebbeken kívül, valamint a túlélés érdekében odaítélt önjutalmazáson, szórakozáson, figyelem eltereléseken kívül nehezen adunk ki másra.
A szabadságunk visszaszerezhető. Sőt, mi több, küldetése is az emberiségnek. A belső és külső szabadulást viszont kizárólag energiabefektetéssel lehetséges elérni. Idővel és pénzzel. Esetleg némi könny segítségével. És nem utolsó sorban mások segítségével. Akiknek ára, azaz befektetett munkájuknak értéke van, mert ők már beletették ezt az energiát. (Nekünk is van és lesz is majd)
Sokan arra hivatkozva nem indulnak el az önfelszabadítás felé vezető úton, mert sok pénzbe és időbe kerül. Egyébként igen. Sokba kerül. És nem a pénztárcánkba vagy a bankszámlánkra érkezik majd vissza az ellenérték. A idő pedig előre nem látható módon kerül kárpótlásra. Először a generációk óta egymásnak átadott, és a társadalmunk által kollektíven élt önszabotázs hatásai alól szükséges kisétálni, hogy akarjunk magunknak jobbat, mint ami van. Ez magától sajnos nem fog megtörténni.
Ami miatt elkezdtem írni az az, hogy el nem lehet előre képzelni, hogy mennyi korábbi pénzköltéstől szabadulunk meg a folyamataink eredményeként!
A fejlődésünk érdekében történő kiadások miatti félelem alaptalan!
Ahogy egyre inkább szabadulunk a külső befolyások és elvárások alól, fokozatosan hagyunk el vásárlásokat és fizetési szokásokat, mert már egyáltalán nem lesz azokra szükségünk.
Egyre kevesebb tárgyat és ruhát vásárolunk. Megszabadulunk azoktól, amikre nincs szükségünk (ez bevétel!).
Egyre kevesebb rendszeres fizetési kötelezettségünk marad, olyannyira átrendeződnek életünk körülményei.
Egyre kevéssé kívánunk társasági rendezvényekre, szórakozóhelyekre járni, nem vágyunk fényűző nyaralásokra. Egyre többet és egyre szívesebben töltjük az időt saját magunkkal.
Egyre egyszerűbben étkezünk. Sőt, mivel egyre minőségibb (így drágább) ételt keresünk a már szeretett és felelősséggel becsült testünk és lelkünk számára, abból sokkal kevesebb is elég lesz. (Az egyáltalán nem pénztárcabarát minőségi éhezés a modern kor nagyon nehezen elhagyható nehézsége!)
EGYRE KEVESEBBET KÖLTÜNK GYÓGYSZERRE! Egyszercsak majd egy fillért sem.
A lelki blokkjaink kioldása eredményeképpen nagy valószínűséggel a dohányzástól és a túlzott alkoholfogyasztástól is elköszönünk. További fejlődést követően végül majd a kávétól és egyéb pótszerektől is.
Szépen lassan csak azt esszük és isszuk majd meg, ami minket valóban szolgál. És az egy cseppet sem lesz drága.
Gyakran hivatkozunk családtagjainkra, akiktől nem vennénk el a családi kassza rájuk eső részét azért, hogy önzőnek vélt módon magunkra költsük. Ám így őket is továbbtanítjuk ugyanarra a stagnálásra. És nem részesülhetnek majd a mi felszabadulási lépcsőfokaink gyümölcseiből, az egyre örömtelibb létminőségünkből sem. Ez indirekt, késleltetetten megmutatkozó és bizonyíthatatlan ajándéka az önmagunkba befektetésnek. A pénzünkért.
Biztosan érkezik a kérdés, hogy akkor majd mi okoz örömet, ha nem engedi meg az ember magának a jót….
Ezt lehetetlen így pontosan előre elmesélni. És véleményem szerint nem is szabad.
Azt mindenképpen megemlítendő, hogy óriási öröm lesz az, hogy csökkennek a konfliktusaink, a mérgező vagy nem szeretetteljes kapcsolódásaink, a nehéz élethelyzeteink, a „szerencsétlenségeink”, a kötöttségeink.
Mindenkinek magának kell majd megtapasztalni a létezés egyszerű örömét. Eleinte pillanatokra, később egyre hosszabb időre.
Addig viszont sok-sok lépcsőfok van. Fokozatosság, amiben néha elbotlunk, csalódunk, vagy megpihenünk, aztán újra és újra felállunk és megyünk tovább.
Csak ehhez el kell indulni!
Ezúton bíztatok mindenkit, hogy kezdjen el időt rászánni és pénzt kiadni a saját fejlődéséért! Garantáltan meg fogja érni!
(Nagyon szívesen segítek bárkinek ebben, aki szeretné és igényt tart rá! Gr.)
