Amikor a fizikai kapcsolatfelvétel helyett egy másik emberrel történő valódi kapcsolódásról beszélünk, azt nem lehet csupán szavakkal és mondatokkal az elme számára megfogalmazni. A láthatatlan kölcsönhatásokat lélek és lélek között csak érezni lehet. Ám nemcsak szeretetteljes viszonyokban kapcsolódunk egymáshoz, hanem mindenkihez és minden pillanatban. Egy kapcsolódásra nyitott állapotban ez anélkül érzékelhető, hogy erre külön figyelnénk.
Tudattalanul is mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a szavainkon és tetteinken kívül mások számára mit közvetítünk láthatatlanul is saját magunkról. A lélekkel összhangban lévő valódi szándékainkat, gondolatainkat és érzéseinket-e, vagy nem. Természetesen az egyre mélyebb önismerettel ez a két tényező fokozatosan közeledik egymáshoz.
Egy mások felé nyitott kapcsolódáshoz arra alkalmassá, nyitottá, befogadóvá és kiáradóvá kell válnunk, ami csak az azt akadályozó tényezők nélkül, a saját élő belső kapcsolat meglétével jöhet létre. Amikor belül kapcsolódunk saját magunk esszenciájához, úgy nem a körülmények és nem a terveink, gondolkozásunk vagy döntéseink határoznak meg minket, hanem a saját belső vezettetésünk. Akkor leszünk képesek a valódi énünket és a fejlődésünknek megfelelő életet élni, ha követni tudjuk a lélek belső hangját. A belső hang segítségével vagyunk képesek kapcsolódni az úgy nevezett felettes énünkkel, aki magasabb nézőpontból lát rá az életünkre és onnan képes értékes segítséget nyújtani, tanácsot adni, ha kérjük. Rajta kívül lehetséges egyéb nem anyagi testben létezőkkel is kapcsolódni és kommunikálni. Kivétel nélkül mindenkinek adott a lehetőség, aki veszi a fáradtságot és lehetővé teszi, felfejleszti magában ezt a képességet. Ez a működés lenne az eredendő emberi létezés maga.
Bizonyára mindannyiunknak voltak már baljós előérzetei, ismerősség-érzései, megmagyarázhatatlan késztetései, váratlanul kimondott szavai, amiket vagy el tudtunk hinni vagy nem, vagy be tudunk utólag azonosítani, vagy nem. Ilyen módon már mindenki találkozhatott a belső hangjával, azzal az ösztönös érzettel, ami nem anyagi síkon keletkezik és a lélek igazságát mutatja meg. Az intuícióként is elnevezett megérzésünk tértől és időtől függetlenül adja le a lelkünk útmutató jelzéseit. Az emberi gondolkodás minden pillanatban befolyásolható a külvilág által. A belső hang viszont nem. Ugyanis a lelkünk igazságának tévedése teljes mértékben ki van zárva. A félelmeink, megsérült önbizalmunk, valamint a külvilág befolyásai miatt azonban sokszor nem merünk hallgatni rá és inkább tévesnek kiáltjuk ki a megérzést.
A belső kapcsolatot a test jelzései és érzetei mutatják. Az érzékeléshez szükséges egy folyamatos éberség, amihez elengedhetetlen a külső környezetet, testünk összes rendszerét és gondolatainkat tisztán tartani, ezt mindig újra és újra kezdeni, lehetőség szerint minden akadályozó tényezőt felszámolni. A test akkor lesz képes pontos jelzéseket továbbítani, ha mentesül azoktól az érzelmi sérülésektől, amiket akaratlanul szerzett általában a korai életéveink során. Ha a test el van vágva a lélektől valami miatt, úgy egyáltalán nem, vagy torzultan érzékeljük a személyes belső iránymutatásunkat és másokhoz sem kapcsolódik. Ha egy nehezen megélt életindító programmal láthatatlan falakat emelhetünk védekezésként magunk köré, ami miatt a lélek közelébe valójában soha senki nem férkőzhet. És mivel ezek a falak a magunk számára is láthatatlanok, így mi sem vagyunk tudatában annak, hogy nem tudunk másokkal lélektől lélekig kapcsolódni. Másoknak kell ezt alkalomadtán megmondani nekünk.
Amennyiben valahol valamikor egy állandó védekezés fenntartásához ez a lecsatolás megtörtént, úgy nem áll rendelkezésünkre kapcsolat a saját lelkünkkel, és másokéval sem. Ez a belső kapcsolat kiépíthető, fejleszthető, akadályai felszámolhatók és átírhatók.
Jelenlegi ismereteim szerint az intuíció észlelésének van egy erre specializálódott szerve: a tobozmirigy. A középagy hátsó felszíne mögött, a köztiagyhoz rögzítve fekszik és fenyőtoboz alakú. Az energiamezőnkbe áramló kozmikus jeleket a tobozmirigy és az agyalapi mirigy, akár egy wifi-router befogja és szétküldi a testünkbe. Pontos szervi működése és szoros kapcsolata egyéb szervekkel még egyáltalán nem feltérképezett, csupán részleteket ismerünk. A homlokunk közepén található (szemmel nem látható) áteresztő szövetekkel, az ún. harmadik szemünkkel együttműködve a tobozmirigy olyan érzékszervként tud(na) működni, amely nem csak a fizikai környezettel képes összekötni minket. A többi emberrel is láthatatlan kapcsolódás jöhet létre ilyen módon.
Eltérő ősi forrásokból egyöntetűen következtethető, hogy az átlagos mai emberben eredeti funkciója és hatékonysága jelentős mértékben elcsökevényesedett, mert valahogyan elfelejtettük. Nem véletlen, hogy az agykapacitásunkat kb. 10%-ban használjuk ki. Sokkal többre is képes lehetne az ember, mint amire ma képes. Ezt a témát ennél sokkal mélyebben is érdemes tanulmányozni.
Az intuíció különlegessége, hogy csak egyetlen rövid pillanatra mutatkozik meg. Hatékony használatához tehát gyorsnak kellene merni lenni. Ha várunk, és nem azonnal vesszük figyelembe ezt a jelet vagy információt, akkor a félelmeinkkel, gondolatainkkal eltorzíthatjuk, és elveszik az igazsága.
Fontos, hogy nem maga az érzés az intuíció! Az intuíció egy megmagyarázhatatlan, sokszor váratlan, pillanatnyi benyomás, ami nem köthető maga körül semmihez. Az érzések ezzel szemben az ész által vezérelve egy kiváltó ingerre, egy gondolatra ébresztődnek bennünk. Emiatt ha az érzést tekintjük belső hangnak, vakvágányra sodródást élhetünk meg. (Az érzés és az ész együttes munkája a fantáziát hozza létre.)
Az intuitív, belső hangot követő életmód szándékkal választott út, amihez folyamatosan fejleszthető és fejlesztendő az a képesség, amivelazonnal észlelni és követni tudjuk a lelkünk jelzéseit a testünk jelzései által. Honnan lehet tudni, hogy valaki nem kapcsolódik a saját belső megérzéseihez vagy a többi emberhez? Direkt formában külső visszajelzések által, másoktól, amikor elmondják nekünk. Kérdés, hogy készen vagyunk-e elfogadni azt, vagy még nem. Indirekt formában félreértések, személyes konfliktusok és kudarcok a mutatói annak, hogy nincs kapcsolat.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy intuitív kapcsolódás nélkül is lehet együtt élni, együttműködni, csupán a látszatot fenntartva, egymás mellett, valódi odaadás vagy tényleges érzések nélkül. Látszólag ez a könnyebb és a sikeresebbnek tűnő élet ma. Látszólag,
Nem mindig vagyunk tudatában, de egyaránt felelősséggel tartozunk a saját lelkünk felé és mások lelke felé is. Ennek kulcsa, hogy megfelelően ismerjük magunkat és amennyire lehet, tiszta minőségben lépjünk interakcióba másokkal.
Abszolút értékben készen lévő ember sincs. Ha életutunk során mások visszajelzése által megkapjuk ajándékba a kapcsolódási képességünk deficitjével történő szembesítést és a szembesülést is, akkor tudnunk kell, hogy képesek is vagyunk enne kmegváltoztatására. Ehhez pedig legbelül sosem vagyunk és leszünk egyedül hagyva.
Hiszek abban, hogy a külvilág bennünk van, és ezt kitartó munkával megváltoztathatjuk. Mindenki képes rá. Hiszek abban, hogy ha ezt a Kapcsolódást kiépítjük és megtanuljuk ápolni magunkban, első körben saját mentális, illetve testi egészségünkben jelenik meg az eredménye, majd a közvetlen környezetünkében, az emberi kapcsolódásainkban is. Később pedig tágabb világunkban is. Azt, hogy az emberek önmagukkal, egymással, vagy a világgal egyáltalán valódi kapcsolatban vannak-e, az életük és társadalmi viszonyaik minősége mutatja meg.
A finn Aalto University kutatócsoportja több mint 700 önkéntest vont be egy kísérletbe Finnországban, Svédországban és Tajvanon. A résztvevőknek videókat, arckifejezéseket, képeket mutattak, különböző érzelmi helyzeteket idéztek elő, hogy különböző érzelmi hatásokat váltsanak ki a résztvevőkből. Ezt követően be kellett jelölniük egy számítógép által generált emberi sziluetten, hogy a testük mely pontján éreztek valamilyen ingert. A térképen pirossal és sárgával kellett jelölniük azt a területet, ahol felerősödtek az impulzusok, kékkel, ahol csökkentek a testérzetek, vagy elnehezülést érzékeltek, illetve feketével azt, ahol épp semmit nem éreztek. Kép: Érzelmi testtérkép (forrás: erdekesvilag.hu)
