„A LEGMAGASABB ISTENSÉG TÖRVÉNYEI”

(részletek Omnec Onec – „A Vénuszról jöttem” c. könyvéből)

„…bárki a Földön is felülemelkedhet a fizikai világ problémáin, aki megnyitja magát efelé a tanítás felé….”

„A Legmagasabb Istenség Törvényeinek tanulmányozása által eljutunk önmagunk, az igazi ÉN valódi megértésére, ami így minden egyes ember élő tapasztalatává válik. Sok különböző ötlet ( gondolat ) töltheti ki szellemeteket, ha felteszitek önmagatoknak a kérdést: „Ki vagyok én?” A Földön erre ugyanannyi válasz létezik, mint ahány ember van. Az önmagunkról való elképzelés az, ami ekkora egész világnyi különbségeket idéz elő az ember életében attól függően, hogy a Vénuszon, a Földön vagy valamelyik galaxis valamely más bolygóján él. Az bizonyul az élet értelmének ebben a fizikai világegyetemben és különböző más univerzumokban is, hogy belenőjünk a teljes önismeretbe, tehát kimerítően megtudjuk, ‘mi és ki vagyok én’. Mindaz a tapasztalat, amit egy egyén számtalan élet által szerezhet, a csúcspontját a teljes felébredtségben éri el, annak tökéletes tudatában, hogy mi is valójában az egyén.

A Legmagasabb Istenség Törvényei egy olyan tanítás, amely – ha különböző nevek alatt is -mindig is létezett minden bolygón, hol titokban, hol nyilvánosan. Ezek az ismeretek azon emberek számára voltak elérhetőek, akik készen álltak arra, hogy elérjék sok próbálkozásuk és inkarnációik formájában szerzett tapasztalatuk célját.

Minden egyén minden bolygón egy lélek – nem több és nem kevesebb….A Földön a „lélek” szót hosszú időn át vallások és spirituális filozófiák használták. Akárhogy is legyen, a Legmagasabb Istenség Törvényei alapján nem állunk meg azzal, hogy csak beszélünk arról, hogy „én lélek vagyok”, vagy hogy csupán hiszünk abban. Mi tudhatjuk ezt a szellemi testünkben szerzett tudatos tapasztalatunk által, amikor a benne lakozó leghatalmasabb érzékeinket és képességeinket használjuk. A lélek annyira létező valóság, hogy senkinek sem kellene a halálig várnia azért, hogy megismerje a valódiságát. A lelket bármikor meg lehet tapasztalni. a fizikai világban a lélek székhelyét szokásosan a két szem között, a homokcsont mögött lévő pontban gyanítják (harmadik szem). Te, mint lélek azonban azt is megtanulhatod, hogy eloldódjál fizikai testedtől mialatt az még él úgy, hogy néhány méterre vagy akár több kilométerre is eltávolodsz tőle, vagy éppen azoknak az (asztrális) világoknak egyikébe is elmehetsz, melyeket a vallások Mennynek neveznek.

A lélek a tudatosság egyik egysége. A lélek képes tudni valamit, létezni és látni. Sokkal többet nem lehet mondani általános természetéről, azon kívül, ami a minőségére vonatkozik: a lélek annak a lénynek a képmása, akit Istennek neveznek. ( A fordító megjegyzése: A földi (testi) szemlélettel sokszor nehéz megérteni, hogy az érzékelés, de épp úgy az értelmi képességek is függetlenek, mind az anyagi érzékszervi receptoroktól, mind az agytól, mert ezek a Lélek attribútumai, sőt éppen Omnec Onec története (is) bizonyítja, hogy ha a lélek minél sűrűbb testet vesz fel, annál korlátozottabb az érzékelése és a tudati potenciálja – viszont ennek az alapvető spirituális ténynek a tagadása miatt süllyedt le a civilizációnk az utóbbi 2500 évben a materializmusba, a teológiai és tudományos rögeszmék világába, melyek már köszönő viszonyban sincsenek a valósággal! )

Ha behunyod szemeidet, és nagyon csendben ülsz a helyeden, távol minden zajtól és figyelemeltereléstől, fogsz találni egy helyet a testedben, amelyik a leginkább tudatos Benned. Szokásosan ez egy a fej belsejében lévő pont, a szemek között és amögött, amely független lehet a fizikai érzékelésektől, zajoktól, képektől, gondolatoktól és érzésektől és egyidejűleg azok tudatában is lehet. Egy leírhatatlan valamivel van dolgunk, amely meg tud figyelni mindent, és ami egy személyt hibásan saját magának tarthat. Ez az önálló-független megfigyelő a lélek, az igazi ÉN.
Ha behunyod a szemed és szellemi ( asztrális ) szemeid elé idézed egy barátod arcát, akkor a lélek az, aki szemléli ezt a képet. Az értelem nem néz, mert az csak egy eszköz, amellyel megformálódik és kivetítődik egy kép.
Egy másik út, amelyen megtapasztalhatjuk a lélek valódiságát, kb. így néz ki: Vajon amikor beszélek egy barátommal, akkor azok a szavak, amelyek kijönnek a számból, engem alkotnak? Természetesen nem! De ha gondosan megfigyelem, hogy hogyan beszélek és tudatában vagyok minden szónak, ami elhagyja az ajkamat, észre fogom venni, hogy valami-valaki odafigyel ezekre a szavakra. Ez a valami-valaki pedig nem a gondolatkép volt, hanem a tudatosságnak az egysége: a Lélek! Hogy miért nem gondolat vagy maga az értelem? Mert egy bizonyos gondolatot, mint pl. ezt : „Kérdezem magamat, hogy van-e különbség a szellem és a lélek között?” világosan ki tudok gondolni és tudatában lehetek, amíg átvonul tudatomon. ( A fordító megjegyzése : azaz a gondolatképeket tárgyként látom magam előtt, mint a mozi vetítővásznán egy jelenetet, de a megfigyelő a Lélek, aki VAGYOK AKI VAGYOK! )
Az a csendes valami azonban, amely figyeli a gondolatokat, amelyeket az értelem produkál, és amely tudja, hogy azok gondolatok, a tudatosságnak az egysége, amit léleknek nevezünk.

Nagyon gyakran összekeverjük a gondolatokat a tudatosság egységével, amely meg tudja azokat figyelni. Kigondolhatunk egy gondolatot, mint pl. azt, hogy „Teljesen tudatában vagyok gondolataimnak„, és igaznak tarthatjuk azt, és elfelejthetjük, hogy az csak egy gondolat. A lélek ezt a folyamatot is tudatosan figyelheti. Egy ember tudatossága és értelmi világa két különböző dolgot alkotnak.
Messze a legjobb út ahhoz, hogy rájöjj, hogy Te egy lélek vagy, az, ha lélek formában elhagyod a tested, mialatt továbbra is élő maradsz. Ezt testen kívüli tapasztalatnak nevezik, és ez bebizonyítja azt, hogy Te a fizikai testen túli valami vagy. ( A ford. megj : ez az élmény viszont legtöbbször még csak azt tudatosítja az emberrel, hogy lénye nem azonos a fizikai testtel, ám ekkor is testben van, csak finomanyagi testben – a Lélek azonban ezen is túl van , de túl van minden gondolatvilágon is! )

Annak nincs értelme, hogy azt kérdezzük, milyen idős vagy, mint lélek, mert maga a lélek téren és időn kívül létezik. Ha összeszámlálod a jelenlegi előtti számos életedet, akkor könnyedén sok millió éves vagy. Mindezen életek alatt egy egyén maradtál ( egy individuum ), és az utolsó fizikai inkarnációd után is egyén maradsz. A fizikai testek, személyiségek, környezetek és tapasztalatok talán megváltoztak, de jelen volt mindig a valóságos tudatosság, a valódi Én-ed, amely megtanulja a leckéket és szellemileg egyre jobban kibontakozik. A tanulás, a szellemi növekedés és ébredés volt mindig is elsősorban az ok a lélek számára, hogy eonokkal, millió évekkel ezelőtt a fizikai világba jöjjön.

A lélek fizikai világig történt utazása sok más, a miénken túli világot foglalt magába. Ezek azok az un. párhuzamos világok, amelyekről korábban beszéltem. Mind a vénusziak, mind sok más bolygó népe felfedezte őket és kutatták azokat. A Vénusz emberei számára ezek a létezési síkok az utolsó, teljesen még ki nem kutatott világok, amelyek tartalmazzák a válaszokat az élet minden rejtélyére, titokzatosságára és misztériumára.
A Földön már írtak könyveket más világokról, és az emberek csodálkoztak azokon, amióta egyáltalán képesek a csodálkozásra. Azonban csak kevesen fedezték fel annak a titkát, hogy tudatosan meglátogassák ezeket a világokat fizikai életük alatt. De ez a közeljövőben meg fog változni. Az, ha valaki egyszer tudatosan megtapasztalja ezeket a világokat, bebizonyíthatná azok valódiságát, viszont aki sohasem tapasztalja meg azokat, annak számára azok ködösek és irreálisak ( valótlanok ) maradnak. ( A ford. megj: sokszor egyetlen másodperc tudatos testen kívüli tapasztalat is elég, hogy valakinek a materialista világnézete összeomoljon.)
Ezen világok vagy síkok mindegyikének más rezgési vagy vibrációs frekvenciája van. A fizikain túli világban az anyag olyan magas frekvencián rezeg, hogy az, aki ott él, könnyedén mehetne át falakon, hegyeken sőt, embereken is. ( A ford. megj: ez az asztráltest egyik alapképessége. ) Pl. az az ultrahangtartomány, melyeket a földi tudósok már nem érzékelnek, a fizikai világegyetemen túli síkon a legalacsonyabb hangokat jelentik. És ez az érzékelés-képtelenség magyarázza azt, hogy miért jelent a fizikain túli világoknak a léte a Földön inkább vallásos ügyet, semmint személyesen megtapasztalható tudományosat.

A túlvilágban nagyon sok, a fizikai világgal közös elem van, de azok ( merthogy több tényezőből áll, nagyobb szabadságfokkal ) mind sokkal szebbek és mennyeibbek. Ott is meg van az emberek minden fajtája, vannak városok és falvak, állatok, növények, hegyek, óceánok, sivatagok és naplementék; azonban azok a világok minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon sokkal szebbek is, mint az itteni legfejlettebb anyagi bolygók. A színek nem ebből a világból valók, olyan sugárzóak és lélegzetelállítóan szépek, hogy szavakkal nem lehet leírni azokat. A miénknél csak egy lépéssel túli világegyetem ( asztrális világegyetem ) is olyan csodálatos, hogy sok ember, aki ott él a „halál” után, tévesen azt hiszi, hogy kétségtelenül az a mennyország.

Használok egy számotokra ismert párhuzamot, hogy tovább beszéljek arról, milyenek ezek a világok. Nézzünk előbb egy centrifugát, egy tudományos felszerelést, amely nagy sebességgel kavar fel folyadékokat. Ha vesszük víznek, sárnak, homoknak és köveknek egy keverékét, és azt nagy sebesség mellett megkavarjuk a centrifugában, akkor a nehezebb anyagok fajsúlyuknak megfelelően a külső részeken gyűlnek össze. Ha a közép felé nézünk, egyre kevesebb durva anyagot fogunk látni, míg a legbelsőbb helyen már csak levegőt találunk.
A legkülső réteget vehetjük a fizikai világegyetem párhuzamának, amely minden világ között a legsűrűbb és leganyagibb. Ha a központ felé fordulunk, egyre finomabb és még finomabb anyagrétegeket találunk. Ezek azoknak a térben és időben létező világoknak felelnek meg, amelyekben minden magasabb frekvenciákon létezik. Egy ott élő személy számára a dolgok olyan valóságosak és szilárdak, mint számunkra a fizikai világban. Ez amiatt van, hogy ott az érzékszervek is ugyanazokon a magas frekvenciákon működnek. Például a mi fizikai érzékszerveink ottani tárgyakat és embereket nem tudnak érzékelni, mert azok csak a fizikai világegyetemben történő használatra lettek megteremtve.
Az örvénylő-kavargó folyadék abszolút központja, ami már csak levegőből áll, a téren és időn túli tisztán szellemi világokkal hasonlítható össze. Ezek a világok képezik a léleknek és annak az élőlénynek a hazáját, akit a vallások Istennek neveznek, a megkérdőjelezhetetlen ( végső ) valóságot. A lélek a téren és időn túli tiszta, pozitív, szellemi világokból származik, de ő akkorának született meg ebben a kozmikus óceánban, mint egy tudatos atom.

A Legmagasabb Istenség maga tulajdonképpen üresség. Neki nincs kapcsolata bármi máshoz, kivéve önmagát. Ezért róla nem lehet mondani semmit. ( A ford. megj.: Azért, mert Ő túl van minden forma megnyilvánuláson – ahogy a Lélek is! ) De megtapasztalni lehet Őt. A legjobb tehát, ha azt mondjuk: „Ő egyszerű!”
A Legmagasabb Istenségtől indul ki az összes világban fellelhető élet fenntartása és megteremtése, beleértve a fizikai világokat is. Ez a szellem érzékelhető életfolyama. Az anyag és az energia a mi fizikai világegyetemünkben nem más, mint olyan univerzális energia, amelynek rezgésfrekvenciáját letranszformálták. A szellemnek ebben az óceánjában létezik a lélek; ő a Szellem egy része. Mint öntudatlan atom – amilyennek először lett megteremtve a lélek -, a lélek nem tudta, hogy ki volt, miért létezett, milyen erőt képvisel és mi a Legmagasabb Istenség. Ő aludt a szellemnek ebben az óceánjában és valahogy észre kellett vennie, hogy egyáltalán létezik.

Ahhoz, hogy a lélek számára meg legyen adva a tudatra ébredés lehetősége, a Legmagasabb Istenség megteremtette az alakok, a formák világait, amelyekben a szellem ellentétje is létezik, amit mi (a vénusziak) Kal-nak vagy negatív erőnek nevezünk. Ott, a polaritásban lehetett próbára tenni és megtisztítani a lelket, amíg tudatossá vált. Ott szerezhette meg az ébredéshez szükséges tapasztalatot ahhoz, hogy aztán egy tudatos, látszatra Isten testétől elválasztott atommá váljon, amely azonban még mindig az Ő egyik része. Így marad a lélek aztán mindörökre egyén.
A lélek még ősállapotában azokban a tiszta, pozitív, szellemi világokban létezik, ahol nincs anyag, energia, tér és idő. Ott a negatív erőknek nyoma sem létezik. Azok a világok nagyon valósak, de majdnem lehetetlen szavakkal leírni őket, mert azok az értelem és annak működésének birodalmán túl vannak. Ahhoz, hogy valaki megismerje őket, magának kell megtapasztalnia azokat.
A sűrűbb világok negatív és pozitív erőkkel lettek megalkotva, miáltal egy polaritás jött létre, ami a lélek iskolája. A pozitív és negatív polaritásának ezen a világaiban csak egy időre marad a lélek, addig, amíg az iskolázás befejeződik és a lélek felemelkedik. A legnagyobb mértékű szellemmel töltött alacsony világ az a sík, amelybe a lélek először belépett eonokkal (megj: kozmikus időegység) ezelőtt a fizikai sík felé tartó útján. Az alacsony világoknak ezt a mennyei síkját nevezik ( kozmikus ) éteri síknak. A spirituális szóhasználatban ez a sűrűbb világok és a magasabb szellemi síkok közötti átmeneti mező.
Amikor a lélek érintkezésbe került ezekkel a sűrűbb világokkal, védenie kellett magát különböző burkokkal vagy testekkel. Az alacsony síkon a lélek számára a legjobb védelem egy olyan test, amely az ebben a síkban természetesen előforduló anyagokból van felépítve.
Az első test, amelyet a lélek felvett, egy többé kevésbé átlátszótest vagy fényburok, amely körbeveszi a lelket ( aura ). Ezt a Földön úgy hívják, hogy tudatalatti. Ez a sűrűbb világokban a lélek leghatalmasabb szerszámainak egyike. Az emberi tudatalatti korlátlan erőforrásai azon az éteri síkon léteznek, amelyen sok szent és misztikus jutott el a kozmikus tudatra. Ez, mint a létezésnek egy világa annyira valós, mint a fizikai sík, sőt, sok tekintetben sokkal valósabb. Az éteri síkon vannak emberek, városok, csodálatos tájak és kilátások, amelyeket fizikai bolygóknak azok a lakói is érzékelhetnek, akik rendelkeznek azzal a művészettel, hogy átmenetileg elhagyják a testet.
A következő alacsonyabb síkot, amelyen keresztülmegy a lélek, miközben úton van a fizikai világegyetembe, mentális síknak nevezik. Ez is csodálatos látványok és hangzások világa, amelyek közül egyesek átkerültek földi vallásos irodalmakba. Szent prófétátok, mint János apostol olyan valaki, aki felkereste ezt a mentális síkot egy testen kívüli tapasztalat alatt. Ő az un. Apokalipszis-ében leírta azt, amit ott látott, beleértve a nagy várost, Kailash-t ( a Mennyei Jeruzsálemet). Ezen a síkon található sok világvallás mennyországa is.
Ahhoz, hogy ebben a finomabb sűrűségben létezni tudjon, a léleknek egy már durvább testtel is védenie kell magát, az un. mentális testtel vagy értelemmel. A mi értelmünk tulajdonképpen ez a test, és energiája gondolatként jelenik meg. Közöttünk mindenkinek meg van ez a teste, az a léleknek egy eszköze ahhoz, hogy az un. alacsonyabb világokban működni tudjon. Ennek nincs saját élete, hanem attól az energiától függ, amellyel a lélek látja el azt.
Közvetlenül a mentális sík alatt található a kauzális sík, amelyben a lélek felveszi a még durvább kauzáltestet. Ez azt teszi lehetővé a lélek számára, hogy visszaemlékezzék az un. alsóbb világokban élt korábbi életeire. Néhány földi tanítás „vetéstestnek” is nevezi, mert cselekedeteinknek a karmikus vetése itt van elültetve annak érdekében, hogy később növekedjék.
A kauzális síkban található egy régió, amit gyakran Akasha-nak neveznek. És bár az igazi un. akasha-feljegyzések (vagy Akasha-krónika) valóban az un. alacsony világokon túl léteznek, azoknak, akik felkeresik a kauzális síkot, esélyük van arra, hogy tanuljanak a mi kauzális alatti síkokon élt korábbi életeinkből. A híres amerikai látó, Edgar Cayce pontsan ezt tette. Ő látta ezeket a feljegyzéseket, amikor a korábbi életeket kutatta. Egy bizonyos időn belül bárki megtanulhatja a kauzális sík felkeresését, és megtudhat tényeket saját korábbi földi és más bolygókon élt életeiről.

A kauzális rezgéssík alatt található az a sík, amelyik az ember fizikai életében a legnagyobb szerepet játssza, az asztrálsík. Ez ott van, ahol Te, mint lélek felvetted az asztráltestet, és azzal annak regisztrálási képességét, amit Ti érzésnek neveztek. Ezen okból az asztrálsíkot érzelmi síknak is nevezik. Amikor egy személy valamely érzést tapasztal, annál valójában egy olyan energiáról van szó, amely az asztráltesten keresztül áramlik. Minden életben asztráltestetek fizikai testeteknek egy pontos másolata, csak szebben néz ki.
Az asztrálsík is ugyanúgy, mint a tér és idővel rendelkező többi világ, egy nagyon valós világ. Ténylegesen minden, amit a fizikai világban ismerünk, az emberek, a hegyek, a fák, a házak és városok, először az asztrális világban léteztek. A fizikai sík az asztrális mintájára lett megteremtve, csak kevésbé színesre és csillogóra.
Azok az emberek, akik az asztrálsíkon élnek, rendelkeznek olyan erőkkel, mint a telepátia, képesek szellemükkel megtestesíteni dolgokat és járművek vagy eszközök nélkül fantasztikus sebességekkel utazni.
Az asztráltest világít és nincsenek fizikai fájdalmai, mint amilyeneket mi ismerünk itt a fizikai síkon. Ez magyarázza, hogy miért tévesztik össze néha az asztráltestet a lélekkel.
Ellátva mindezekkel a testekkel lépett be a lélek a legalacsonyabb síkba, hogy elkezdje azt a tapasztalatgyűjtést, ami egy napon oda vezethet, hogy a Legmagasabb Istenség tudatos munkatársa legyen.
Mi mindannyian úgy ismerjük ezt a síkot, hogy fizikai világegyetem, amelyben a lélek a fizikai burkot vagy testet vette fel, amely az itteni túléléshez szükséges, és annak érdekében, hogy megkezdhesse tapasztalatgyűjtését.
Kezdetben, amikor először léptél be a fizikai síkba, nem rögtön emberi alakod volt. Annak érdekében, hogy a lélek megszerezhesse az összes lehetséges tapasztalatot, amire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy tökéletessé váljon, szükséges, hogy minden tudati állapotot megtapasztaljunk, amit a fizikai világ nyújt.
Az első tapasztalati világ, amelyet Te mint lélek megjártál, vagy az első tudati sík, amelyben éltél, az ásványi állapot volt. Beismerem, hogy az ásványok úgy tűnik, nem nagyon tudatosak (abban az értelemben, ahogy leginkább gondolkozunk felőlük). De már azok a látszólag korlátozott tapasztalatok is, amelyeket az ásványi állapot lehetővé tesz, szükségesek az épp ébredni kezdő lélek számára, hogy felfogja fizikai létét. Kezdetben a legtöbben sokáig időztünk az ásványi állapotban, attól függően, hogy milyen tapasztalatokra volt egyikünknek-másikunknak szüksége. Természetesen Te sohasem voltál valóban egy ásvány vagy kő, de Te, mint lélek laktál ilyen testekben a tökéletesedés útján.

Az életek között van egy időszak, amelyben tudati állapotodnak megfelelően egy a fizikai fölötti síkban tartózkodsz. Egészen az elején a legtöbb lélek az asztrálsíkba megy, amelyben időz egy darabig, amíg újra a fizikai világegyetemben inkarnálódik.
Az ásványi állapot és az abban a síkban történt tudatfejlődés után a lélek a növényi állapotban gyűjt tapasztalatokat. Növényként a lélek érezheti a napsugárzást, a szelet és az esőt és táplálékul szolgálhat a magasabb életformák számára. Sok földi és más bolygón létezett mohaként, virágként, zöldségként és faként eltöltött élet után a lélek kész a következő lépésre.
Megkezdi életeit az állati tudatállapotban.

Mint egyén, a lélek olyan testekben fog lakni, amelyek illenek a természetéhez vagy egyéniségéhez. A lélek az életerő az állatban, de ő mindig egy egyedüli egyén marad. Nagyon hosszú időt tölt az állati tudatállapotban, amelyben egyik fajról a másikra vált, a rovarról a hüllőre, a madárra, az emlősre. Ezek az életek nem csupán a Földön zajlanak, hanem sok különböző bolygón.

A fizikai kibontakozás utolsó fokozata és a legmagasabb fokozat, amelyet a lélek a fizikai világban elérhet, az ember fokozata. Ez a fizikai világegyetemben végbemenő evolúció isteni csúcspontja és az az alak, amelyet a lélek ahhoz használ, hogy megszerezze itteni utolsó tapasztalatait. Emberként a léleknek keresztül kell mennie minden lehetséges tapasztalaton. Egy élet csak egy jelentéktelen mennyiségű időszakasz az evolúcióban, egy túl rövid pillanat a fizikai világban mindahhoz képest, amit szükséges megtanulni és amennyi fejlődésre szüksége van a léleknek. De a földi embereknek még az se sikerül, hogy végigcsináljon egy 144 éves teljes ciklust egy inkarnáció alatt.
A lélek évmilliókon keresztül reinkarnálódik emberként ahhoz, hogy megszerezze az összes szükséges tapasztalatot. A történelem nem az elődeinknek a története, hanem saját életeink története, mert mi vagyunk az elődeink. Közülünk mindenki sok különböző férfi és női jellemet élt meg, sok különböző fajban több bolygón és majdnem számtalan viszony és helyzet közepette. Minden alkalommal, amikor visszatérünk, új testtel jövünk és új értelemmel.
Új lelkek teremtése folyamatosan folyik, olyan formában, hogy az alsóbb világok továbbélnek. A Legmagasabb Istenség azért alkalmazza az állandó életnek ezt a tervét, hogy teremtményei által éljen és sohase múljon el.
Az, hogy előző életeinkre emlékei rejtve maradnak számunkra, az a saját javunkra van. Ha egy ember el lenne árasztva annyi sok emlékkel, könnyen a bolondok házában végezhetné. Ezek az emlékek a lélek azon tudásának egy részét képezik, amelyeknek nem nagyon vagyunk tudatában, amíg nem vagyunk érettek eléggé ahhoz, hogy bánni tudjunk velük.

Mindenki, akinek része van abban a szerencsében, hogy a téren és időn túli világban szerzett tapasztalataira emlékezzen vissza, tudja, hogy az alacsonyabb világok sok kívánnivalót hagynak maguk után. Akkor hát lelkekként miért maradunk kötve olyan sokáig az alacsonyabb világokhoz? – tehetjük fel a kérdést. Annak érdekében került bevezetésre a negatív erő, hogy az kössön ide minket olyan sokáig, amennyire csak lehet, hogy tisztuljunk, és tökéletesedjünk. A negatív erő eszköze a karma törvénye, amely ide bilincsel minket, mint a nehézségi erő, még mielőtt egyáltalán rájönnénk, hogy létezik. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a karma törvénye láthatatlan, ám minél hosszabb időn keresztül valaki ennek nincs tudatában, annál hosszabb ideig lesz az illető a fizikai világhoz kötve.

Krisztus a karma törvényére hivatkozott, amikor azt mondta, hogy „amit vetettetek, azt fogjátok learatni”. Majdnem minden földi vallás vagy spirituális út szellemi vezetői tanították ezt az univerzális törvényt, és ma is sok ember tud a karmáról, különösen keleten.
Egyszer azt is mondták emberek, hogy az értelem lehet egy hasznos szolga, de egy rettenetes uralkodó is.

Az alacsonyabb rezgésű testeknek mindig a lélek ellenőrzése alatt kellene lenniük, azonban ez túl gyakran nem áll fenn. A Magasabb Szellem értelem fölötti uralma helyett felülkerekedhet a Kal, negatív erő, úgyhogy az ember az 5 szenvedély áldozatává vált:

1. düh, agresszivitás ( zabolátlan emberi akarat )
2. hiúság ( önteltség, azaz belső, lelki tartalmatlanság ),
3. kéj ( gyönyör, élvezet a dolgok szétrombolására, elpusztítására ),
4. sóvárgás ( mohóság , hatalomra és dicsőségre vágyakozás )
5. anyagi dolgokhoz való kötődés ( Lélekre való emlékezés tudatának elvesztése )

Amíg ez történik, addig a lélek karmikus tartozás (bűn) folyamata miatt kötve lesz az alacsonyabb világokhoz. Amíg meg kell fizetned egy tartozást (bűnt), addig újra meg kell születned.
( A ford. megj : De itt és most is meg lehet szakítani a születés és halál kerekének forgását, ha az embernek tudatosodik valódi Énje, és a belső lelki törvényszéke előtt újra elismeri ( ez a valódi gyónás ! ) az Ő szelíd, mindenütt jelenvaló uralmát, és azonnal e szerint is cselekszik – ezt az újra elnyert állapotot Krisztus–tudatnak is lehet nevezni. )

A sok emberi inkarnáció egész időtartama alatt be van vonva a lélek a karma szövetébe. Voltál szegény és gazdag, hatalmas és gyenge, híres és ismeretlen, egészséges és nyomorék, éles eszű és értelmi fogyatékos; de eljön egy idő, amikor a lélek lassan kiegyensúlyozottá válik a fizikai világban. Amíg az egyén itt fejlődik inkarnációi alatt, komolyan válaszokat keres azokra a kérdésekre, hogy miért létezik, miért van itt, hova tart és hogy melyik a legnagyobb erő a fizikai világon túl. Megállapítja, hogy a hagyományos utak többé nem elégítik ki őt. Ennél a pontnál az emberben önmagán belül kezd tudatosabbá válni, hogy ő egy személy, akinek vannak érzései, gondolatai és megsejtései (intuíciói). Az igazság keresésében talán hamarosan elkezdi kutatni a fizikain túli síkokat.
Ilyenkor a lélek már nem érzi jól magát a mai vallásoknál, mert úgy találja, hogy azokban nincs már számára elég igazság és válasz. Mint lélek vagy abban a helyzetben, hogy Te is kiderítsd a fizikai világon túli dolgokat, ha pl. felfedezel egy olyan spirituális tanítást, amely felvilágosít Téged a lélekről és a fizikai világban történt első inkarnációd előtti létedről. Annak mértékében, amennyire tudatossá válnak Benned ezek a tanítások, látni fogod, hogy képes vagy a lélekutazás megtanulására. Ennél a művészetnél és tudománynál egy időre elhagyod a fizikai testet annak érdekében, hogy lelki (vagy szellemi) testedben meglátogass néhány fizikai világegyetemen túli világot, vagy akár mindet és kutasd azokat. Ez körülbelül annak felel meg, amit a vallások a halál előtti mennyországnak neveznek; csak ez a tapasztalat képes végleg bebizonyítani minden egyénnek a halál utáni életet.

A lélekutazás a Legmagasabb Istenség Törvényeinek fő jellemvonása, ami által az különbözik más tanításoktól. Az egész rendszer az ezen a síkon túli területekben szerzett személyes tapasztalatokra épül. Ahelyett tehát, hogy az ember hinne a halál utáni életben vagy remélné azt, képes lehet valaki a fizikai testtől függetlenül olyan élet megtapasztalására és helyek felkeresésére, amelyeken végül majd a fizikai test halála után fog lakni. Az ilyen személy meg fogja tanulni a halál és a lélekutazás közötti egyszerű különbséget. A lélekutazás végén az ember visszatér élő, lakható testéhez. A halál esetében azonban nem tud visszatérni, mert olyan a fizikai test néhány ok ( betegség, öregség, leromlás ) miatt, hogy már nem működőképes. Ahelyett, hogy a reinkarnációban csak hinne az egyén, magasabb síkok meglátogatása és saját korábbi életekre történő visszaemlékezés után tudja is, hogy azok valójában léteznek.
Ezzel a „tudatos tudással” lehetséges előző életek karmájának a kiegyenlítése is.
Ha valaki megtanulja, hogy a fizikai test csak egy jármű ahhoz, hogy bizonyos leckéket megtanuljunk, akkor a felismerésnek egy olyan pontjához is érkezhet (megj : pl. a fent említett Krisztus-tudatosuláshoz), amely miatt többé nem szükséges, hogy inkarnálódjék sűrűbb világokban. Választási lehetőséged van tehát, hogy már fizikai halálod előtt a Teremtő egyik tudatos munkatársa légy!

A fizikai világ nem az egyetlen hely, ahol a léleknek ki kell egyenlítenie karmáját. Az asztrális, kauzális és mentális síkokon is élt a lélek, és hozott létre karmikus tartozást. A felfelé történő utazásában a lélek előbb az alsóbb világokban okozott befejezetlen ügyeit tisztázza. Ha aztán szilárdan meghonosodik az első tisztán szellemi világban, akkor szabadul meg a karma és az újjászületés bilincseitől.
Itt már megtalálod az önmegvalósítást, lélek-léted első teljes megvalósítását. Több világgal a lélek-sík fölött található az a magasabb szellemi sík, amelyben a lélek eléri az Isten-tudatot. Itt veszi észre a lélek, hogy ő maga és a Legmagasabb Istenség egy és ugyanazok. Itt a lélek a totális tudatosság állapotában van, ami egy olyan állapot, amelyet már akkor is el lehet érni, amíg itt élsz fizikailag.
A lélek fejlődése (növekedése) azonban még itt sem zárul le. Mert azon a síkon túl is még sok másik sík létezik. Az egész örökkévalóságon keresztül mindig van egy következő fokozat, amit meg lehet mászni.

A Legmagasabb Istenség Törvényei – ez tehát egy olyan tanításnak az általunk adott neve, amely minden bolygón és minden létsíkon létezik. Ez nem csak a Vénusznak a monopóliuma, de mi elfogadjuk azt a mi egész bolygónkra érvényes spirituális (szellemi) tanításunknak. Ez a tanítás a sűrűbb világokon túlról származik, és arra való, hogy segítsen azoknak a lelkeknek, akik készek arra, hogy fejlődjenek.
A sűrűbb világban hihetetlen sok olyan tanítás létezik, amelyeknek az a célja, hogy rávegyék az ezen világokban további tapasztalatokat szerezni akaró lelkek tudatát arra, hogy alkalmazkodjanak e korlátolt síkhoz. Ezeket azért vezették be, hogy odakössék a lelket a sűrűbb síkokhoz, egészen addig, amíg meg nem erősödik és nem válik annyira tudatossá, hogy elszabaduljon onnan. Az ilyen tanítások igazságtartalma nagyon korlátozott és jól betöltik céljukat. Olyan sokrétűek, mint amilyen sokrétű a sűrűbb világok sok tudatszintje.
Minden egyénnek vigyáznia kell, hogy ne kerítse hatalmába egy ilyen tanítás, amely nem elégíti ki belső, igazság iránti szükségletét. A keresőnek arra is ügyelnie kell, hogy ne tévessze össze a karma világában létező alacsonyabb síkokat a valóban szellemi világokkal. Az asztrálsíkon manapság sok olyan egyén él, aki azt hiszi, hogy kétségkívül az a mennyország, hisz az a sík annyival szebb a fizikai világnál.

Minden bolygó, melynek népe összhangban él a szellemi törvényekkel, rendelkezik olyan feltételekkel, amelyek a földi emberek számára egyenesen mennyeinek tűnnek. A Vénusz az ott élő emberek tudata által olyan, amilyen. Ugyanez érvényes a Földre is. A sok negatív karmával rendelkező lelkek vonzzák egymást egy bolygón, annak érdekében, hogy lehetővé tegyenek egymás számára negatív tapasztalatokat.
Azt nem mondom, hogy a Föld egy teljes egészében negatív bolygó. Mert ő is viszonylag egyensúlyban van az élet iránti pozitív vonzalom által. A sűrűbb világokban minden bolygó vagy létsík, amelyeken élsz, lehet számodra negatív vagy pozitív saját beállítottságodtól függően, mert az gondolataid ereje által megteremti a Te személyes világodat. Minden a Te tudatos ismereteid szintjétől függ.

A kézirat kelte: 1975 Az eredeti 1991-es kiadás címe: „From Venus I came”

Eredeti kiadó: Wendelle C. Stevens A német kiadásból fordította: Borosnyai Gábor