Mivel szívügyem mindannyiunk figyelmét a felnőttkort megelőző önismereti utazás fontosságára ráirányítani, ezért ismét ehhez kívánkozik egy írás.
Sosem kérdés, hogy a legtöbb szülő lehetőségeihez és képeségeihez mérten mindig a legjobbat akarja a gyermekének. Az, hogy ebbe a szándékhoz képest mennyi energiát akar és tud belefektetni több mindentől függ. Leginkább döntő a szülő saját gyermekkora, annak még aktív hatásai, tehát a szülő saját felnőttsége, saját önismerete, valamint a saját egyéni belső ereje.
Az emberi életünk során a közös szülőség közös lelki hatások együttes mutatója, hiszen sosem véletlenül lesz az a párunk, aki. Tudatos gyermekkori sérülésfeldolgozás nélkül mindannyian a hasonló sérüléspárunkba szerelmesedünk bele. Egy gyermek születésének időzítése összefüggésben van a szülők fogantatáskori lélekállapotával, a megfejlődni való életfeladataikkal. A születendő gyermek személyisége fel fogja erősíteni azt a témát, amivel a szülőknek egyenként is és együtt is dolguk van. Egy gyermek egy témát, a másik gyermek másik témát. Anya ilyen fejlődési szakaszban van, apa meg olyanban. A pici gyermek öntudatlanul levonja a következtetéseket abból, ahogy éppen a szülők terelgetik őt, és energetikailag elkezdi önkéntelenül kiegyensúlyozni a helyzetet. Akár egyiket a másik ellenében támogatja, vagy akár a saját élete helyett nekilát őket megmenteni. Ezt amellett, hogy lehetetlen küldetés mindaddig folytatjuk mindannyian, amíg el nem kezdjük magunkat tudatosan leválasztani erről a mintázatról. Ez az önismeret folyamatának kezdeti és legszükségesebb lépése. Enélkül a tudatosítás nélkül az életünk öntudatlanul a szüleink élete marad, és nem a sajátunk lesz. A sajátunkat el sem tudjuk kezdeni addig, amíg a szüleinkét éljük. Ha sosem foglalkozunk ezzel a dologgal, akkor erre az aktívan működő gyermekkori mintázatunkra rezonálva választódik ki a következő generációt létrehozó következő szülőpár is, a választott szakma is, az emberi kapcsolatok dinamikája is és az egész életünk menete. Ennek azért van egy nagy felelőssége akkor is, ha nem tudunk róla.
A szülői mintázatokat fel lehet térképezni a tudatalattiból. Sokkal nagyobb jelentőségűnek tartom a folyamatok elkezdését a felnőttkor és az életkezdés, családalapítás előtt, de hiszem azt, hogy sosem késő. Csak utána kezdődhet annak megfejtése, hogy valójában akkor mi kik is vagyunk, mit is szeretnénk.
Ezekhez a folyamatokhoz is szívesen nyújtok támogatást, egyéni és csoportos formában fiatalok és szülők számára is. Egyéni folyamatban a tudatalatti feltérképezésére szívesen alkalmazom a ColorGenetics® tanácsadó képzettségem tapasztalatait. Amennyiben erre a belső munkára érdeklődés van, úgy e-mailen lehet jelentkezni: konnekt.ter kukac gmail pont com.
A gyermekeink önismeretének támogatása, jóváhagyása amellett, hogy elengedhetetlen, automatikusan minket, a szülőket is érinteni fogja. A mi saját emberi önismeretünket is tovább fogja mozdítani. Mert gyermekeink mi magunk vagyunk, mi, a szüleik pedig ők vagyunk.
A jelen életünket meghatározó poláris világunk (vagy jó valami, vagy rossz, stb) értékrendje nagyon nehezen hagyja az elgondolásainkból önként történő kimozdítást. Ezért a legnehezebbnek azt az automatikus és sokszor önkéntelen ellenállást érzem a szülői gyermeknevelés vonatkozásában, hogy a szülő feddhetetlen, bírálhatatlan és mindenek felett tisztelendő a gyermek és a társadalom által. Olyannyira nehéz ezekbe a kérdésekbe benyúlni, hogy tabuvá vált, és azonnali ellenállást, hárítást vagy esetleg támadást vált ki, ha valahol megpiszkálódik a szülő szülősége. (És akkor a gyermek itt még meg sem lett kérdezve)
Pedig itt a kulcs. Ez az egyetlen út a gyermekeink életének a mainál sokkal boldogabb, szabadabbá segítéséhez, a jövőbeli társadalmunk lelkiállapotának, egészségi állapotának a megváltoztatásához.
A gyermekeink felszabadításához (ami egyúttal a saját felszabadításunkat is jelenteni fogja), rá kellene mernünk szülőként nézni, hogy hol, miben gondolkodunk önkéntelenül vagy esetleg tekintélyelvűen máshogy, mint ami a gyermekeink lelkét, egyéni világát szolgálná és el kellene kezdenünk segíteni visszaépíteni azt, ami inkább őket szolgálja saját magunk helyett. Természetesen ez nem könnyű, de az ő lelkivilágukból és lelkierejükből épülhetne majd fel a jövő másmilyen társadalma.
Szülőként egyszer jó lenne el merni fogadni, hogy változtatnunk lenne szükséges. Meg kellene egyszer szakítani a megszokott és berögzült nézeteinket, és más szemlélettel hagyni és támogatni a gyermekeink önismereti folyamatait. Ehhez rendkívüli szülői elhivatottság, és alázat szükséges, a kontroll elvesztésétől, valamint a bizonytalanabb jövőtől való félelmek vállalásával.
Egymást támogatva tudjuk ezt együtt elkezdeni.
Kezdjük el együtt ma!
