Régi keletű az a megállapítás, hogy anyagi világunk minősége és természete, a velünk és körülöttünk történő események, a környezetünkben megjelenő emberek is mind-mind azt tükrözik, ami önmagunkban bennünk van. Ahhoz a tovább fejtéshez mindannyiunknak egyenként kell elérkezni, hogy ez a kijelentés egyáltalán miért lényeges, pontosan hol van önmagunkban a teremtéseink forrása, valamint hogyan kell érteni a tézist a gyakorlatban.
Ezt a sokak számára ismeretlen és elismeretlen tételt lehet tudomásul vétel nélkül is élni, és lehet szándékkal alkalmazni is. Ha nem tetszik, amit meg kell élni, ami történik velünk vagy a világban, akkor eredendően van meg a lehetőségünk és képességünk is emberként, hogy mindent átalakítsunk magunk körül. Ha minden ismétlődik és változatlan körülöttünk, akkor azt a teremtőeszközeinkkel tudattalanul létrehozva valahol mi magunk szeretnénk, hogy úgy legyen. Hasznos hozzá megismerni, hogy mi mentén teremtjük meg azt, amit élnünk kell, és hogyan fejleszthetjük egyre magasabb szintre a vonatkozó képességeinket.
A teremtéseink energiája a gondolat, eszköze pedig a kimondott szó. Óriási jelentősége van annak, amit és ahogy gondol az ember magáról és másokról. Nem beszélve arról, ha még ki is mondja. Időben eltérve történik meg az ilyen módon teremtés, és sajnos senki nem mondogatja nekünk, hogy „Na, látod? A múltkor pont ezt, pont így gondoltad és mondtad, hogy legyen. Te magad akartad így!” Tehát kimondott szavaink felelőssége egyedül a miénk marad, utólagos ellenőrzési lehetőség nélkül. Másokra is hatni fog minden pozitív és negatív godolatunk és kívánságunk, csak erről senki nem értesül külön. Az sem tud ezen változtatni, hogy nem akarattal és nem komolyan gondolunk vagy mondunk valamit. Ez van. Ez egy törvény. Fejlődésünk során egyre tudatosabb gondolkodás és beszéd elsajátítása szükséges ahhoz, hogy egyre inkább az történjen, amit valóban szeretnénk. És pont így lehet pozitívan is használni ezen eszközeinket. Sokan használják is.
Ha azt mondjuk ki, amit gondolunk (és esetleg időben ugyanakkor), akkor szinte azonnal létre is hoztuk a szándékunkat…….melyeket sajnos öntudatlanul akár rögtön tovább is módosíthatunk amennyiben a gondolatainkat befolyásoló külső és belső hatásoknak vagyunk kitéve. A gondolatainkat befolyásoló külső hatások (pl. kollektív közvélemény, média, politika, család! stb.) erejének csökkentéséhez az egyéni belső kényszereinket szükséges megismerni és megtisztítani. Nagyon sokszor külső megfelelések szerint vagy belső sérülések mentén gondolkodunk, amihez illeszkedően teremtünk mindent a saját vágyak és szükségletek helyett.
Nem értek egyet azzal, amikor felszólítással ösztönzünk másokat arra, hogy hogyan ne gondolkozzanak, helyette hogyan igen, vagy a „boldogsághoz” mit kell önként elhatározással elengedni, és megszüntetni. Megértéssel sem fog menni anélkül, hogy gondolataink öntudatlan befolyásoltságát meg ne szüntetnénk. Ez munka eredménye lehet csak, amivel fokozatosan szerezhető meg az a belső erő, amivel a külvilágnak vagy hitrendszerünknek történő megfelelés kényszere helyett azt merjük élni és tenni, ami mélyen belül a saját független gondolatainkban rejtőzik. Meg kell ismerni önmagunkat ahhoz, hogy megtudhassuk, hogy valójában mi magunk mit is szeretnénk.
A megszerzett belső erő bátorsága azért is szükséges, mert a saját szabad életünket szolgáló teremtéseink begyakorlásához egy időre (de van, hogy végleg) el kell szakadnunk a környezetünk közvélekedésétől, mások gondolkodásától, befolyásától, esetleg az addig biztonságot adó életkörülményeinktől. Egyedül kell megpróbálni lépegetni az életünk színpadán. (Természetesen csak fokozatosan kell és lehetséges, mert szokni és érzelmileg elbírni szükséges.) Ugyanis a cselekedeteinknek is összhangban kellene lennie minden gondolatunkkal és kimondott szavainkkal ahhoz, hogy meg is valósuljon, illetve pontosan az valósuljon meg, amit szeretnénk. Elsőre félelmetes, hogy talán akkor majd végleg egyedül maradunk…..de utólag ki fog derülni, hogy egyáltalán nem így van.
Az emberek életkörülményei és szokásai mindig hűen mutatják meg az adott gondolkodást, mivel rendszeresen ismétlődő gondolataink gyorsan szokásokban kristályosodnak ki, a szokásaink pedig körülményekben szilárdulnak meg.
„James Allen – Ahogyan gondolod” című könyvét jószívvel ajánlom, melynek néhány sorát fontosnak tartom ide elhelyezni:
„Az ember nem olyan dolgot vonz magához, amilyet akar, hanem olyat, amilyen Ő maga. Szeszélyei, ambíciói meghiúsulnak minden lépésénél, de a legbelsőbb gondolatok és kívánságok saját táplálékkal vannak táplálva, legyenek azok őrültek, vagy tiszták. Az ember csakis önmagát veri bilincsbe, s a gondolatok és cselekedetek a sors börtönőrei – ha aljasak, rabságban tartanak; Egyúttal ezek a szabadság angyalai is – ha nemesek, megszabadítanak. Az ember nem azt kapja meg, amit óhajt és amiért imádkozik, hanem azt amit jogosan megérdemel. Kívánságai és imádságai csak akkor lesznek kielégítve és megválaszolva, ha a gondolataival és cselekedeteivel összhangban vannak.
A rendszeresen ismétlődő gondolat gyorsan szokásokban kristályosodik ki és a szokás körülményekben szilárdul meg.
Állatias gondolatok részeges szokásokban és bujaságban kristályosodnak ki, melyek szűkölködés és betegség körülményben szilárdulhatnak meg… Lusta gondolatok gyenge, tisztátalan és őszintétlen szokásokban kristályosodnak ki, melyek alávaló és szegényes körülményekben szilárdulnak meg… Gyűlölettel teli, elítélő gondolkodás, vádaskodó és erőszakos szokásokban kristályosodnak ki, melyek a sérülésekben és üldözöttségben szilárdulnak meg… Önös gondolatok minden fajtája folyamatos önkeresés szokásában kristályosodik ki és gyötrő körülményekben szilárdul meg… Tiszta gondolatok az önmérséklet és önuralom szokásában kristályosodnak ki, melyek nyugalmas és békés körülményekben szilárdulnak meg… Bátorság, önbizalom és döntés férfias szokásokban kristályosodik ki, melyek a siker, teljesség és szabadság körülményeiben szilárdulnak meg… Energiával teli gondolatok tiszta és szorgalmas szokásokban kristályosodnak ki, amelyek a kellemes körülményben szilárdulnak meg…”
A teremtési képességeink tehát a gondolataink megtisztításával és a velük összhangban cselekvéshez szükséges belső erőnk növelésével fejleszthetők. Gondolataink külső befolyásolása és belső kényszerpályái nélkül mindig az történne velünk, amit szándékunk szerint szeretnénk megélni. Ha megingathatatlanul a tudatában lennénk ennek, akkor sosem hárítanánk át semmiféle felelősséget a szerencsére vagy balsorsra, rajtunk kívül álló egyéb okokra vagy személyekre.
Belső kényszerpályaként az életindító programjaink hatásai szűrik át és térítik magukhoz minden gondolatunkat mindaddig, amíg fel nem ismerjük a mintázatot és át nem írjuk azokat a másoktól független, tiszta önvalónknak megfelelően azokat. Például ha egész életünkben tudattalanul az elérhetetlen szülői elismerésért vagy szeretetért „dolgozunk” esélyünk sincs megfigyelni, de megfogalmazni sem, hogy valójában mi mit szeretnénk. Kizárólag a szülőknek készül az életünk összes lépése anélkül, hogy tudnánk róla, vagy ők tudnák ezt.
A gondolataink belső kényszereinek csökkenése automatikusan hatalmaz fel belülről mindenkit arra, hogy a külső befolyásokkal szemben is ellenálljon, egyre bátrabban képviselje azt a hitét, amihez az önismereti utazása során megérkezett. Így juthatunk hozzá mindannyian a mindenkori egyéni, saját Igazságaikhoz is! (Ajánlom az ’ Igazságaink” című írást is)
Ahogy szépen lassan felszámoljuk ezeket az eltérítő akadályokat, észrevehetően egyre jobban sikerülnek a teremtéseink. Lassanként minden úgy történik, ahogy kívántuk és szeretnénk, ahogy számunka kellemes. Az már egy következő kérdés, hogy elbírjuk-e annak a súlyát, amit teremtettünk. Vagy pontosan azt és úgy akartuk-e, ahogy lett…..ez már gyakorlás, mélyebb ön- és világismeret és tapasztalat kérdése.
A teremtés kapcsán fontosnak tartom megemlíteni azt az ajándékot, amit az ember csupán létezésével rászolgálva kaphat az őt segítő, testben nem megnyilvánuló más létezőktől (szándékosan nem nevezek meg senkit és semmit, mert ez egyéni hitrendszer kérdése). Biztosan sokan tapasztalták már meg, hogy hangosan kimondott vagy imába foglalt kérések egyszerűen csak teljesültek. Akkor is, ha semmi esély nem volt rá. Igen, vannak segítőink a teremtéseink során. Valakinek több is, másnak csak néhány. Azt, hogy a kéréseink mikor és milyen mértékben teljesülnek, egyáltalán teljesülnek-e, mindenképpen befolyásolja az, hogy hogyan fogalmazzuk meg a kérést, valamint az egyéni, magasabb rendű sorsunkba beleillik-e, amit kérünk, vagy sem. Nagyon sok mindenre nem láthatunk rá emberi nézőpontból. Ami miatt fontosnak tartottam megemlíteni ezt a témát, az saját ismereteim és tapasztalataim alapján az, hogy aki veszi a fáradtságot, és önmaga egyre magasabb szintű fejlesztésébe, a teremtői képessége eredendő, isteni mivoltának helyreállításába a tőle telhető legnagyobb mértékű befektetett munkát beleteszi, azt kitüntetett figyelem és óriási hatékonyságú segítőerő támogatja majd. Ugyanis azok az emberek, akiknek teremtő ereje nagyon magas szintre fejlődik, óriási jelentőségű hatással vannak a kollektív tudatra, a többi, önmagán még nem dolgozó embertársunk életére, gondolkodására is. Ami a Föld népességét, a mindenkori társadalmunkat és a világunk pozitív megváltozását nélkülözhetetlenül szolgálja. Csak biztatni tudok erre mindenkit tiszta szívvel!
