„A felelősség értelmezése az egyéni és csoportos hitrendszer, az érvényben lévő társadalmi normák, valamint élettapasztalataink, ön- és világismeretünk függvénye, tehát egyéni tudatszint által meghatározott. Mást jelent a felelősségvállalás egy központilag irányított és védelmet nyújtó társadalmi rendszerben és mást jelent egy önellátó, természetközeli nép esetén.
A tudatszint itt azt jelenti, hogy élete során mindenki az egyéni megértéseitől és tapasztalásaitól függően több szinten létezik, több szinten él meg élményeket. Ahogy nyílik a világ, úgy tágul a tudat szintje is egyre szélesebbé, egyre tágabbá. Mindig az mentén, attól visszafelé vagyunk képesek gondolkodni és megélni az élményeinket, ahol éppen gondolkodásban tartózkodunk. Általában gyerekből haladunk a felnőtt- és a még felnőttebb tudatszint felé. Ennek a megértés és valóságérzékelést tekintve akár korlátozó ereje is lehet, jó esetben pedig folyamatosan, megállás nélkül fejlődik. Az életkor előre haladása pedig egyáltalán nem jelenti az automatikus, egyre felnőttebb tudatszint rendelkezésre állását. Ezért még felnőtt korban is tenni kell.
Egy emberi élet során tehát különböző mértékben vagyunk képesek felelősséget vállalni. Ebben benne van annak lehetősége, hogy adott pillanatban valamire nem vagyunk (még) képesek, valamint az is megjelenhet, hogy ugyan jelen pillanatban csekély mértékű felelősségvállalás érhető csak el, de az életkörülmények és az életesemények jól mutatják, hogy ezt a képességet sürgősen fejleszteni lenne szükséges.
A felelősségvállalás képességének alapját képező belső stabilitást, azaz a lelkierőnket több irányból ható gátló hatások érik, amelyek akár teljesen ellehetetleníthetik a felnőttséget, az azzal járó felelős, saját gondolkodást. Ezeknek a hatásoknak nagyon fontos lenne tudatában lenni.
Az egyéni belső stabilitást, a belső erőt alapvetően határozhatja meg a (többnyire) gyerekkori tapasztalataink által szerzett vagy családrendszerünkből tudattalanul átvett, transzgenerációs élményhalmaz, amely észrevétlenül vehetik át az irányítást a gondolati, érzelmi és energetikai rendszereink felett. Ameddig nem tudatosítjuk ezeket a hatásokat, addig, észrevétlenül és szándékunktól függetlenül azok tudattalan kényszerűségei mentén élünk.
A felnőtté avatás társadalmi rítusainak hiánya ma minden esetben megjelenik a mindenkori szüleinkről történő tényleges leválás hiányaiban. Ennek a jelenségnek a megjelenési formája egy energetikai köldökzsinór formájában van jelen a felnőtt társadalom gondolkodásának minőségében. Hatása megnyilvánulhat például a gondolkodásban, vagy a tevékenységek és döntések motivációiban. E köldökzsinór energetikai elvágása nélkül lehetetlen a valódi felnőtté válás, a felelősségteljes, szabad gondolkodás.
A felelősségvállalási képesség gátló tényezőinek sorához hozzátartozik a jelenlegi világrend által működtetett társadalmi és gazdasági blokkolás, esetenként tudatmanipuláció is, mely kötöttségekben és félelemben tartja az emberiséget. E hatások mögé benézni és meglátni is bátorság, pláne mögé menni vagy kikerülni. Nyilvánosan egy tabu.
Megemlítendő, hogy a fentieken kívül léteznek még további láthatatlan befolyások is, melyek akár a kollektív információs mezőből, akár más egyéb mezőkből hatnak ránk, esetleg a körülöttünk élő társainktól vesszük át észrevétlenül.
A belső erőnek nagyon fontos gátló hatása az emberre, a világra és magára a létezésre vonatkozó téves tudás is. A helyes tudásnak már a keresése is elég.
Ezek a tényezők egész hitrendszereket hoznak létre a tudattalanunkba beépülve, melyekről megtöbbször fogalmunk sincs, hogy léteznek, de a gondolkodásunkat mindenképpen befolyásolják.
Jó hír, hogy kitartó szándékkal és energiabefektetéssel lassanként az összes gátló tényező megszüntethető, legalábbis fokozatosan csökkenthető akkor, amikor az egyéni életutunkon már készen állunk rá. Erre vonatkozóan egyértelmű jelzések jelennek meg az életünkben, amire szabad akaratunk döntései szerint vagy hallgatunk, vagy nem. Minél több gátló tényezőtől szabadulunk meg, annál szabadabbá válik a lélek, annál tisztább lesz a gondolkodás, így az azzal létrehozott élet minősége is.
A LÁTHATATLAN KÜLSŐ ÉS BELSŐ BEFOLYÁSOLÁST A SAJÁT EGYÉNI SZÁNDÉKOKTÓL AKARATTAL ELHATÁROLNI ÉS IRÁNYÍTANI KÍVÁNT EMBERI GONDOLKODÁS A TUDATOS GONDOLKODÁS.
A lélek felszabadulásának és felszabadításának formái, módszerei, elméletei, elkötelezett segítői által széleskörű elméleti és gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésünkre az önfelszabadításhoz. A tudattágításhoz, az egyre magasabb szintű megértésekhez is elérhetők tanítások, források és módszerek. Hogy kinek melyik a megfelelő és a hatékony a saját belső érzései fognak választ adni.
Az egyéni munka eredményének minősége és mélysége mindig arányos lesz a hozzáadott energiával: az idővel, a pénzzel, illetve saját magunk odaadásával.
A lelki gyógyulási szándékot tapasztalataim szerint nem nagyon lehet siettetni másoknál. Saját magunknál viszont lehet halogatni és elszalasztani is.
Önfelszabadítás, belső erő és tudatosság nélkül hiába szólítjuk felelősségvállalásra egymást, de saját magunkat is. Ez így olyan elvárás, ami teljesíthetetlen.
Ha az egyszeri földi élet helyett képesek vagyunk a mindenkori lélekutat tekinteni élettávnak, úgy semmi értelme annak, hogy megítéljünk bárkit is az alapján, hogy milyen tudatszinten tartózkodik éppen, és milyen mértékű a felelősségvállalási képessége. Mi magunk is voltunk és leszünk ugyanott, ahol mások. Valójában mindannyian ugyanazt a fejlődést tapasztaljuk meg a létciklusaink során, csak éppen egymástól eltérő ütemben haladunk a fejlődésben. Ki előbb, ki pedig később érkezik meg az ugyanazon a tudatszinten lévő saját állomására. Egyedül rajtunk áll azonban, hogy mennyi időt szánunk vagy vesztegetünk el a lelkünk fejlődési folyamatának egy-egy szakaszára.
Az embernek elsősorban önmagáért kellene tudnia felelősséget vállalni a létezése jelentőségének a megértésével. Ezen keresztül válhat automatikussá a másokért történő tudatosabb felelősségvállalás is.
Néhány példa, amihez fontos (lenne) az egyre magasabb szintű felelősségvállalási képesség:
-Gondolataink, szavaink, cselekedeteink jelentőségének megértéséhez.
-A gyermekvállalás felelős döntéséhez, a gyermeknevelés minőségéhez.
-Tiszta, őszinte, odaadó, közösségtudatos emberi kapcsolódásokhoz.
-Az Anyatermészet, a Földünk, és az Életünk megbecsüléséhez.
-A tudomány és a spiritualitás egységének megértéséhez.
-A test, a lélek és a szellem harmóniájának igényéhez.
-Az egyéni és kollektív Sors megváltoztatásához.
-A Békéhez. „
/részlet „Az egyéni és közösségi felelősségvállalás útja” című könyvből/
