KOLLEKTÍV EMBERI MINTÁZATOK jelenléte az egyéni életeinkben
A félelem témája nagyon összetett, számtalan formában megélhető. Óriási elérhető irodalma van. Kellemetlen, bénító, önmagába visszatérő és fizikai tünetekkel, nagyon sokszor kontrollálhatatlan agresszióval jár együtt.
A spirituális szakirodalom a félelmet definiálja a szeretet ellenpólusaként a köznyelvben használt gyűlölet helyett, tehát olyan állapotot jelent, ahol valaki egyáltalán nem érzi, hogy szeretik. Dr. Joe Dispenzától hallottam egy számomra sokkal találóbb megfogalmazást, miszerint a félelem a legtávolabb kerülés az önmagunkban megélhető szeretet állapotától. Tehát minél távolabb kerülünk a belső Forrásunktól, a belső stabilitásunktól, annál inkább növekednek bennünk a félelmeink. Márpedig ide a Földre születve elég messze kerültünk mindezektől.
A félelem energiája akkor is hatni tud ránk a kollektívből, ha az életünkben nincs rá konkrét egyéni okunk, egyszerűen csak átragad ránk és onnantól meghatározza a közérzetünket és a gondolkodásunkat is.
Aki folyamatosan fél, az előbb-utóbb testileg és lelkileg is megbetegszik az állandósuló stressz-állapot miatt. Ez magát az embert nem szolgálja ugyan, de van, akiket igen.
A félelemben élő ember a félelem által vezérelve tud csak működni. Ennek megfelelően él, gondolkodik, és csinál, vagy egyáltalán nem csinál semmit. A fokozódó félelem következtében az ember egyre inkább elveszíti a kapcsolatát saját magával, kizárólag kívülről várja a segítséget és az irányítást, a saját életére vonatkozó felelősséget átadja másoknak.
A Világunk irányítóinak fontos érdeke, hogy félelemben tartsa az embereket. Ha félnek, akkor befolyásolhatók, irányíthatók, összefogás helyett egymástól elzárkóznak, könnyen egymás ellen fordulnak. A szándékos félelemben tartás mára az irányítás eszközévé vált.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a félelem ugyan ösztönző is lehet egyes helyzetek kreatív megoldására, de a hosszan fennálló félelem állapota elviselhetetlen. A kompenzálására választott megküzdéi stratégiák nagy része függőséget okoz, ami jelentheti azt, hogy újra és újra előállítjuk a félelmünk tárgyát. A függőségek típusainak tárháza pedig végeláthatatlan.
Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a legerősebb félelem-generáló hitrendszer annak a köztudatba tétele volt sok idővel ezelőtt, hogy az ember ezt az egyetlen életet éli és a végén meghal, megsemmisül. A halálfélelem az összes félelem közül talán a legerősebb. Az emberek által érzett sokféle félelem mögött is ugyanez az egy téma van (pl. betegségtől, jövőtől, bajtól, katasztrófáktól, háborúktól való félelem).
Természetesen saját hitrendszer alapján hiába nyilatkoztatja ki bárki, hogy a halál valójában nem is létezik, mindenkinek magának kell a tudatszintjét tágítania, önismeretét, önbizalmát, önszeretetét fejlesztenie, a világ működésére vonatkozó egyre mélyebb ismereteit megszereznie.
A halál-témához javaslom meghallgatni ezt az interjút Albert Einsteinnel:
Másik erőteljes és kívülről generált félelem a PÉNZ témaköre. A világ működése olyanná vált, hogy rettegünk (rettegtetnek minket) attól, hogy elfogyhat, és rendszereink függésben is tartanak mindannyiunkat. A kollektívből visszairányuló hatás megmagyarázhatatlanul borul rá még arra az emberre is, akinek valójában semmi oka az anyagi helyzete miatt rettegni.
Ismét segít, ha egyre mélyebben értjük meg a Világunk működését. Ettől függetlenül eleve elrendelt lehet, hogy meg kell-e élnünk egy nélkülözést/anyagi bőséget (ebben az életünkben), vagy nem.
Az anyagi kötöttségektől leváláshoz indultak már kezdeményezések pl. független fizetőeszközök bevezetésével és használatával, közösségi gondolkodással, de a ragaszkodás a készpénz használatához szintén erre irányul. Úgy tudunk segíteni a kollektív félelemmintázat felszámolásában, hogy egyre inkább részt veszünk ezekben a kezdeményezésekben és egyre inkább függetlenítjük magunkat a pénzintézetek megkötéseitől.
További példaként megemlíthetők az egyedülléttől, magánytól és szeret(het)etlenségtől való félelmeink is, melyek kiváltó oka a szüleink által megtapasztalt belső stabilitás hiánya illetve az önmagunkban érezhető isteni szeretet hiánya. Kollektív visszahatása megjelenik például a szórakoztatóiparban, a pornóiparban vagy a vásárlásra történő ösztönzésben. A szülői minta tudatosítása mellett a Világról és az emberi létezésről szerzett tudás lehet a megoldás iránya.
A legtöbben félünk attól is, hogy kiderül, nem vagyunk elegek, nem vagyunk elég jók, illetve kudarcot vallhatunk, esetleg bántalmazni fognak minket. Csaknem hiábavaló bármilyen bizonygatás, hogy nem igaz az, amit érzünk. Önismerettel, személyiségfejlesztéssel, tudatfejlődéssel fokozatosan szűnhet meg ez a félelem.
A félelem számtalan járulékos biztonsági intézkedést generál, melyek óriási energiát emésztenek el onnan, ami egyébként az egészségünket, a jól létünket, a fejlődésünket és örömeinket is szolgálhatná. Túlzott jelenlétének hatására gyakran kompenzálunk, és csaknem mindig rejtőzködő, elterelő üzemmódban működünk. Stressztüneteket produkálunk, megbetegszünk. Manipulálhatunk, füllenthetünk, akár hazudhatunk, lophatunk, csalhatunk is. Mások és saját magunk kárára biztosíthatjuk be magunkat, anyagiakat, élvezeteket halmozhatunk. Másokat (meg)bánthatunk, támadhatunk, kihasználhatunk, elkerülhetünk. Mindezek a lekiismeretünket, mások lelkét, valamint a pénztárcáinkat fogják terhelni.
A feladat hatalmas: bátorság az önvizsgálathoz, a szembesüléshez, majd vallomás, önmeghaladás, bocsánatkérés, jóvátétel, változtatás. És mindez előlről újra és újra.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az 5G (eredetileg hadi)technika a testünkben mesterségesen elhelyezett grafén-oxid nehézfémmel együttműködve alkalmas arra, hogy gombnyomásra kapcsolja be az emberekben a félelem-érzését. Amikor arra valamiért szükség van.
Biokémiailag a vese egészségi állapota megmutatja az ember félelmének szintjét. Mindenkinek, de a félelemben élő embernek mindenképpen javasolt kitisztítani és megerősíteni a veséjét.
