A mondás sokkal igazabb, mint ahogyan közhelyként használva van.
Valamikor, valakik által az emberiség rá lett irányítva, egyben manipulálva arra, hogy fecsérelje el életenergiáját a teste kielégülést okozó örömei által. Fordítsa el figyelmét a fontosabb dolgokról e könnyen berögzíthető irányba, torzítsa el a férfi-női-kapcsolódások, egyúttal a saját Testének szentségét általa. Ennek mindennemű következményei sokkal fontosabbak az életünkre nézve, mint hinnénk.
Mivel az emberek többségének életében nem látható módon vannak jelen a bárhogyan is életre kelt testisége előzményei és eseményei, ezért a témát egyéni szinten tekinthetjük Titoknak. Egy Titok pedig nemcsak a Morfogenetikus Mezőben megmutatkozó hellingeri állítások szerint titok, hanem itt, ezen a valóságsíkon is az. És pontosan ugyanúgy működtetheti az egész rendszerünket, hogy fogalmunk sincs róla.
Állítólag csak kamaszkorban, a pubertás megkezdésekor kezdődik a szexualitás iránt érdeklődés. Kinek korábban, kinek később. Bizton állítom, hogy ez egyáltalán nem így van, de olyan mély a tabu, hogy általában picit megpiszkálni sem kívánatos. Akkor lenne így, ha pubertás korunkig megkaptuk volna a feltétel nélküli elfogadást és a biztonságos szeretetet, azzal a szellemi tanítással együtt, ami arról szól, hogy mit jelent valójában egy másik lélekkel a testen keresztül összekapcsolódni. A többedik civilizáció-elmélet nyomán: már és még nagyon messze vagyunk ettől.
Minden bizonnyal azért kényszerül sokkal korábban ilyen tevékenységre egy sokszor még kiskorú gyermek, mert nagy-nagy hiányt kényszerül pótolni vele, vagy esetleg traumatikus sérülést próbál kompenzálni vele. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Kinek kis következményekkel kinek nagyobbakkal a további életet tekintve.
A hosszú ideje generációról generációra ugyanazt átörökítő társadalmunkat minősíti ez a jelenség, hogy mennyire messze kerültünk attól, ami az Élet értelme kellene, hogy legyen.
Az a minőségű testi öröm, ami kizárólag a test ingerlésével jön létre egyfajta energiakisülés, amit az agyunk örömként érzékel (a hormonális és egyéb biológiai vonatkozások most nem férnek ide). Amíg az egyéni indítóprogramjaink által az élet természetes velejárójaként előre meghatározott módokon blokkolva vannak a feltétel nélküli, teljes értékű elfogadás és szeretet energiakisülései, minden egyes testi közösülés, örömszerzés valaminek a pótléka, helyettesítője tud csak lenni mindaddig, amíg át nem dolgozzuk azokat. Addig látható vagy láthatatlan függésben élünk, mert az energia nem marad meg tartósan és folyton pótolni kell. Sokszor egyre többször kell….Ez pont így van akár hosszú ideje működő tartós párkapcsolat esetén is-ha így van. Csak hát eltitkoltan.
Az energiakisülésékért megélni kívánt testi öröm (illetve annak folytonos létrehozni akarása) rejtett módon elveszi a figyelmünket, a mindenkori belső életerőnket, az időnket, pénzünket és ÖNBECSÜLÉSÜNKET attól, ami valójában az életünk, létünk értelme kellene, hogy legyen. Életünk értelme és mozgatórugója valójában az kellene, hogy legyen, hogy fejlődésünkért és átalakulásunkért minden pillanatban a lehető legtöbbet, legnagyszerűbbet hozzuk ki magunkból, ezért mindent megtegyünk, amit csak lehetséges. Akinek mértéktelen testi vágya van, az valami nagyszerű dolgot tudna létrehozni a saját életében, ha arra merné fordítani azt az energiát! A nagyszerűség viszont nem tud menni úgy, hogy kisüt(tet)jük a hozzá szükséges életenergiát. (Valakiknek persze pont jó, hogy az emberiségnek nem marad életenergiája…..)
A saját életindító programunk tükrében:
– Nem vagyunk tisztában vele, hogy szeretetet, figyelmet, vagy egyéb kényszert pótolunk/pótoltatunk.
-Nem vagyunk tisztában vele, hogy az nem az, amikor intimitásnak hisszük a szexet.
-Általában nem vagyunk tisztában vele, hogy sokszor a szex bármilyen minőségű jelenlétével határozzuk meg magunkat nőként, férfiként vagy sikeres emberként. Nem mindig tudjuk magunkról, hogy státuszszimbólumként használjuk a szexet a sikereinkhez.
-Nem érzékeljük, hogy belső feszültségünk, kihasználatlan energiáink levezetésére használjuk (a másikat/egymást).
-Általában nem látjuk meg, amikor esetleg az ellenkező nemmel csak a szexualitáson keresztül tudunk kommunikálni. Máshogy nem.
…..
Igen, van olyan is, hogy megtanulunk tudatosan áramoltatni szexuális életenergiát a testünkben . De ez egy tudás, melyet megelőz egy mély önmunka a valódi belső tisztaságért, valamint egy szellemi fejlődés.
Hiszem, hogy a testi aktusok szellemi megélések nélkül egyáltalán nem azt a célt szolgálják, amire az való lenne, hiába magyarázzuk meg magunknak máshogy. Egyúttal hiszem azt is, hogy minden okkal történik és mindenki életében okkal van úgy ez a téma is, ahogy van. Az ok a miénk egyénileg, amit természetesen meg kellene fejlődnünk. Hiszem azt is, hogy mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit kezd a testével és a lelkével. De úgy gondolkodva, miszerint nemcsak saját magunkért élünk, hanem mind egyek vagyunk-már máshogyan van ez is.
A kulcs továbbra is a saját indítóprogramunknál keresendő, utána a testünk és gondolataink gyakorlatban történő átkondícionálásával folytatódhat. Örök a kérdés, hogy akarjuk-e keresni a kulcsot. Akarunk-e a legnagyszerűbb önmagunk tudni lenni csak úgy, is, hogy egyszerűen csak létezünk.
Vagy inkább szüntelenül hajszoljuk a saját élvezeteinket, és fentről tekintünk (esetleg szánakozva) azokra az embertársainkra, akiknek nincs állandóan jelen (jó) szex az életükben. Nekünk meg bezzeg van! Vagy majd mindjárt lesz, mert mindent ehhez rendelve folyamatosan nyitott szemmel járunk….és alkalomadtán lépünk. Az se baj, ha nem jó a szex, de legalább van. Hihetetlen mennyiségű energia pazarlódik el így………..Van, akinek az egész élete értelme erről szól, ekörül a téma körül forog csak minden tette és gondolata ahelyett, hogy élne.
Az a variáció is lehet, hogy szüntelen áldozatként csendben sajnáljuk és sajnáltatjuk magunkat, hogy évekig nem ér hozzánk soha senki – ahelyett, hogy elkezdenénk megkeresni, hogy hol tanultuk meg, hogy nekünk nem járhat semmi, és minket nem lehet szeretni. Miért a szexualitásban elért sikertelenségeink mentén próbáljuk értéktelenségünket igazolni, és miért a szexualitásunk „betegségét” próbálkozunk esetleg meggyógyítani.
Folytathatnánk még a példákat tovább is….de sokkal jobb lenne a legmélyére nézni. Ugyanis nagyon nagy szükségünk lenne a legnagyszerűbb önmagát megélni tudó embertársainkra! Mindre!
Hálás köszönetem mindenkinek, aki jelen életemhez, egyben a fentiek megéléséhez egyáltalán nem tisztelt meg, vagy pont megtisztelt önmagával, tapasztalataival, belső kínjaival, értékes soraival, nélkülözhetetlen segítségével, önátadó munkájával! Kívánom, hogy mindenki el tudjon egyszer érkezni a hiánymentes, ábrándozásmentes belső átalakuláshoz, mely út egyéni megtételével a Világunk is sokkal jobb lehet.
