Létezik egy majomkísérlet, amit már sokan sokféleképpen ismertettek annak publikálása óta, és nagyon jól szemlélteti az emberiség kollektív információs mezőjének működését, melyre mindannyian hatással vagyunk akkor is, ha nem tudunk róla.
Ezt az írást a Morfogenetikus információs Mező létezésének egyik bizonyítására elvégzett, „A századik majom” elnevezésű kísérlet ihlette.
A kollektív tudatmező az egész emberiséggel, valamint egyenként is oda-vissza kölcsönható, tudatosan nem ézékelhető információs tér. Ebben az információs mezőben létezik egyfajta olyan közös tudás, amely nem közvetlen tanulás útján terjed, hanem az információ energiájaként.
A századik majom-kísérlet eredetileg azt az 1952-es vizsgálatot jelöli, amit a Csendes-óceánon, Japán délnyugati partjainál lévő Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) szigetén élő makákó majmok természetes viselkedésének tanulmányozása során figyeltek meg:
„A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Egy „Imo”-nevű tizennyolc hónapos nőstény egyszercsak megmosta a burgonyáit, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de a felnőttek közül csak a gyermekeiket utánozni hajlandó egyedek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét kb. 100 egyedben állapították meg. A kritikus szám elérésekor csaknem az összes szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre mosni kezdte a burgonyákat.
Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték ugyanabban a pillanatban a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.” /Forrás: network.hu/
Létezik a Földön élő emberiség kritikus tömegének létszáma is. Egyes források szerint ez 144.000 fő. A kísérletben megfigyelt majmok létszáma a kollektív tudatmező kritikus tömegének határszámát átlépve befolyásolta mindannyiuk burgonyamosásra vonatkozó tudatalatti információját. A kritikus létszám mások általi átlépésének pillanatában automatikusan álltak át a burgonyamosásra anélkül is, hogy tudták volna, hogy miért teszik.
Pont ugyanígy működik az emberiség egyénekre ható közös tudatmezője is. Egyes szokások, hiedelmek, ismeretek, viselkedési motívumok, késztetések, sorolhatnánk még úgy vannak jelen az egyes embernél, ahogy az adott témában a kritikus tömeg gondolja, teszi. Például az emberiséget tekintve a kolletíven összeadódott egyéni belső agresszió a kritikus tömeg létszámát átlépve háborús helyzeteket generálhat.
Egyéni befolyás tudatosság nélkül nincs rá. De tudatossággal van. Minél többen gondolnak tudatosan egy bizonyos dologra, az annál nagyobb hatással lesz minden ember gondolkodására a Földön azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban.
A kritikus tömeg tudatos manipulációjáról is nagyon sokat lehetne írni, de itt most csak annyi az érdekes, hogy pont úgy, ahogy akarattal befolyásolva elő lehet idézni például az emberiség egyirányú, félelem-központú, gazdasági rendszert kiszolgáló gondolkodását, létre lehetne hozni az ellenkezőjét is. Ma nagyon sokan tesznek ezért tudatosan és célzottan.
Ha egyszerre 144.000 ember egyenként létrehozza az életében, hogy helyesen tudja az eredetéről és létezéséról a valódi igazat, nem fél, nem gyűlöl, megkísérel pozitívan élni, nem másoktól elszeparált egyénként gondol magára, hanem mindenki mással EGY-ként, úgy a kritikus tömeg átlépésének pillanatában a Földön élő többi ember is automatikusan változik át ehhez. Anélkül, hogy ők tudnák, hogy mi történik és miért történik. Ez szinte most még utópia. De ha mindannyian „csak” annyit teszünk a saját környezetünkben, hogy megpróbálunk átadni magunkból a mellettünk, körülöttünk élőknek abból a mintából, ahogy mi már élni tudunk, és nem szeparálódunk el a zavartalan világunkba, nagyon sokat tehetünk azokért is, akik számára semmi esély nem látszik jelen pillanatban, hogy felébredjenek. Tisztában vagyok vele, hogy főként ellenállással, és elutasítással találkozunk. De jó lenne mégsem feladni az egészet. Lehet, hogy a kritikus tömeg elérése egy teljesítendő feladat az emberiség együttes felszabadulásához. Ehhez pedig mindannyian magunkból kell, hogy példaként hozzáadjuk, amire csak képesek vagyunk. Mert nincs olyan, hogy vége.
(Természetesen a cím figyelemfelkeltés, nem hiszek az evolucionista elméletben, miszerint az ember a majomtól származik. Mert máshonnan.)
Ezt az írást a Morfogenetikus információs Mező létezésének egyik bizonyítására elvégzett, „A századik majom” elnevezésű kísérlet ihlette.
A kollektív tudatmező az egész emberiséggel, valamint egyenként is oda-vissza kölcsönható, tudatosan nem ézékelhető információs tér. Ebben az információs mezőben létezik egyfajta olyan közös tudás, amely nem közvetlen tanulás útján terjed, hanem az információ energiájaként.
A századik majom-kísérlet eredetileg azt az 1952-es vizsgálatot jelöli, amit a Csendes-óceánon, Japán délnyugati partjainál lévő Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) szigetén élő makákó majmok természetes viselkedésének tanulmányozása során figyeltek meg:
„A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Egy „Imo”-nevű tizennyolc hónapos nőstény egyszercsak megmosta a burgonyáit, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de a felnőttek közül csak a gyermekeiket utánozni hajlandó egyedek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét kb. 100 egyedben állapították meg. A kritikus szám elérésekor csaknem az összes szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre mosni kezdte a burgonyákat.
Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték ugyanabban a pillanatban a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.” /Forrás: network.hu/
Létezik a Földön élő emberiség kritikus tömegének létszáma is. Egyes források szerint ez 144.000 fő. A kísérletben megfigyelt majmok létszáma a kollektív tudatmező kritikus tömegének határszámát átlépve befolyásolta mindannyiuk burgonyamosásra vonatkozó tudatalatti információját. A kritikus létszám mások általi átlépésének pillanatában automatikusan álltak át a burgonyamosásra anélkül is, hogy tudták volna, hogy miért teszik.
Pont ugyanígy működik az emberiség egyénekre ható közös tudatmezője is. Egyes szokások, hiedelmek, ismeretek, viselkedési motívumok, késztetések, sorolhatnánk még úgy vannak jelen az egyes embernél, ahogy az adott témában a kritikus tömeg gondolja, teszi. Például az emberiséget tekintve a kolletíven összeadódott egyéni belső agresszió a kritikus tömeg létszámát átlépve háborús helyzeteket generálhat.
Egyéni befolyás tudatosság nélkül nincs rá. De tudatossággal van. Minél többen gondolnak tudatosan egy bizonyos dologra, az annál nagyobb hatással lesz minden ember gondolkodására a Földön azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban.
A kritikus tömeg tudatos manipulációjáról is nagyon sokat lehetne írni, de itt most csak annyi az érdekes, hogy pont úgy, ahogy akarattal befolyásolva elő lehet idézni például az emberiség egyirányú, félelem-központú, gazdasági rendszert kiszolgáló gondolkodását, létre lehetne hozni az ellenkezőjét is. Ma nagyon sokan tesznek ezért tudatosan és célzottan.
Ha egyszerre 144.000 ember egyenként létrehozza az életében, hogy helyesen tudja az eredetéről és létezéséról a valódi igazat, nem fél, nem gyűlöl, megkísérel pozitívan élni, nem másoktól elszeparált egyénként gondol magára, hanem mindenki mással EGY-ként, úgy a kritikus tömeg átlépésének pillanatában a Földön élő többi ember is automatikusan változik át ehhez. Anélkül, hogy ők tudnák, hogy mi történik és miért történik. Ez szinte most még utópia. De ha mindannyian „csak” annyit teszünk a saját környezetünkben, hogy megpróbálunk átadni magunkból a mellettünk, körülöttünk élőknek abból a mintából, ahogy mi már élni tudunk, és nem szeparálódunk el a zavartalan világunkba, nagyon sokat tehetünk azokért is, akik számára semmi esély nem látszik jelen pillanatban, hogy felébredjenek. Tisztában vagyok vele, hogy főként ellenállással, és elutasítással találkozunk. De jó lenne mégsem feladni az egészet. Lehet, hogy a kritikus tömeg elérése egy teljesítendő feladat az emberiség együttes felszabadulásához. Ehhez pedig mindannyian magunkból kell, hogy példaként hozzáadjuk, amire csak képesek vagyunk. Mert nincs olyan, hogy vége.
(Természetesen a cím figyelemfelkeltés, nem hiszek az evolucionista elméletben, miszerint az ember a majomtól származik. Mert máshonnan.)