KOLLEKTÍV EMBERI MINTÁZATOK az egyéni életeinkben
A szégyen önbecsülést károsító negatív érzelem. A cselekedeteink hibának, bűnnek történő önítélete vagy mások ilyen módon megítélése váltja ki.
Tehát a szégyenérzet valahol ítélkezés eredménye.
Az ítélkezést arrogancia váltja ki, aminek forrása maga a félelem.
A félelmet pedig, mint már a korábbi fejezetekből tudjuk, a létezés Forrásától való elszakadás generálja.
Kollektíven a „Szégyelld magad!” vagy „Nem szégyelled magad?!”, esetleg „Szégyengyalázat!” kifejezések úgy épültek be a köztudatba, mintha a szégyenérzet egy erényes emberi tulajdonság lenne. De nem az.
Akadályozza az emberi tudatfejlődést, a lélek gyógyulását és a belső erőt, belső stabilitást. A tőle megszabadulás elengedhetetlen az önfelszabadítás folyamatához.
Típusait tekintve létezik mások általi szándékos megszégyenítés, szégyenteljes saját cselekedet, magunkra vállalt vagy átvett családi szégyen, akár nemzeti szégyen is, melyekből a gyógyulás nagyon-nagyon fontos. El kell ismerni/ismertetni és fel kell oldozni magunkban. (A megbocsátáshoz először meg kell engedni a haragot és a fájdalmat!)
Ám ez a jelenlegi írásom egészen mást szándékozik megcélozni. Ez pedig az emberi létezés szégyene.
A létezés szégyene mélyen és rejtetten bújik meg az egyéni és kollektív tudattalanban, és teljesen elerőtleníti az embert.
Szégyellem, hogy olyan vagyok, amilyen.
Szégyellem azt, aki vagyok.
Szégyellem, hogy csak egy ember vagyok.
Jelenleg olyan társadalomban élünk, amely nem ismeri el az embert önmaga teljességében, egyáltalán nem is vagyunk ösztönözve erre a gondolkodásmódra. Sőt, inkább negatív befolyásolás és hátráltatás történik, mert a belső szabadság és az egyéni teljesség nem szolgálja a világhatalmak érdekeit.
A meghatározó vallások konkrétan beépítették a dogmáikba azt, hogy az ember eredendően kicsi, gyarló és bűnös, a bűnöket pedig a világ tálcán nyújtja ehhez felénk. Az ismétlődő bűnök alól felszabadulni pedig csak külső megváltással és megalázkodással lehetséges -ha egyáltalán lehetséges. Mindannyian egy mindenható Isten, vagy istenek kegyelmének vagyunk kiszolgáltatva.
A vallási nézetek a társadalmi normákkal összefonódva meggyőzik az embert arról, hogy ő csupán a test, és más nem. A létezés szégyene ennek a bolygószerte elterjedt, vallási és társadalmi nevelésnek a tünete. Magában foglalja például az étkezés iránti szükség szégyenét, a test szagaira és váladékaira vonatkozó szégyent, a félelem szégyenét, az érdemtelenséggel kapcsolatos szégyent, a tökéletlenség miatti szégyent, az öngyűlölet miatt érzett szégyent, és egyszerűen a fizikai formában való létezés szégyenét. A szexuális vágy és a társaság és a szeretet iránti vágyakozás szégyene egy még mélyebb tünet, és összefügg a magány és különállóság érzésével.
A felsorolás nem teljeskörű. A téma jóval tágabb és sokkal komplexebb ennél.
Pedig az egész nem valóságos. Egy tévedés, illetve szándékos megtévesztés, egy illúzió, egy manipuláció eredménye, hogy ne lehessünk erősek, egészek, szabadok és teljesek. Hogy ne legyünk képesek megtagadni az erőink, energiáink átadását másnak.
Ez a hitrendszerbeli degradáció mára fejlődésében ellehetetleníti, valamint tévutakra kényszeríti az emberiséget.
Mivel a szégyenérzet kollektív, azaz onnan vissza is ható téma, ezért meglátásaim szerint nem létezik olyan ember, akinek a szégyen érzetének bármilyen kis formája jelen ne lenne valamilyen formában az életében.
Aktív egyéni belső szégyenérzetre utaló viselkedésminták, jelek lehetnek például: a rejtőzködés, titkolózás, manipuláció, a rejtett vagy nyílt agresszió, önszabotázs.
Kollektívan megjelenő hatások közé sorolható a felelősségvállalás hiánya, a traumatizáltság, a depresszió nagymértékű jelenléte, az önsorsrontás, a birkaszellem, a társadalmi széthúzás és ellenségeskedés, vagy az ismétlődő történelem.
Egyénenként mindannyiunk saját felelőssége, hogy ebből kijövünk-e vagy benne maradunk.
Ki tudunk belőle jönni. Fel tudunk belőle szabadulni. Szabad akarati döntés kell csak hozzá és minden segítség a rendelkezésünkre fog állni, amit elhinni kevésbé, leginkább megtapasztalni lehet.
Mert létezik a Teremtő Isten(nő). Vagy más néven a Legfelsőbb Lény. Vagy a Mindenség Szelleme. A Mindenség Forrása. A Minden-Ami-Van, stb…. aki/ami se férfi, se nő, hanem egy rezgés, egy energia. Mindennek mindenhol, mindenben és mindenkiben jelen lévő, eredendő forrása. Örök és egyetemes, túl van az idő és a tér korlátjain, túl a születése és halálon. Sohasem változik, határtalan, és végtelen lehetőséggel bír. Ő maga mindennek a teremtője és minden teremtett is egyben.
Amiben és akiben pedig ez az eredendő energia benne van, az eredendően rendelkezik annak összes tulajdonságával. Tehát ahogy összességében a teremtésben létező minden is, úgy az összes létező ember is rendelkezik ezzel az energiával, annak minden képességével.
Csak nem biztos, hogy tud róla.
Az önmagunkban belül esetleg eltemetett és rejtegetett szégyent nagyon nehéz belátni, felvállalni és meggyógyítani is. Biztonságot nyújtó, gyógyító tér szükségessége miatt segítséget igényelhet. Megszabadulni tőle és felszabadulni alóla viszont leírhatatlan!
Mindannyiunk szabad akaratán múlik, hogy kidogozzuk magunkból ennek a kollektív mintázatnak a minket érintő részét.
Ez a felelősség már nem a jelenlegi egyéni életeinkre vonatkozik. Azon jóval túlmutat.
VÉGE A SOROZATNAK.
Fotó: John Kenny Photography
