KOLLEKTÍV EMBERI MINTÁZATOK az egyéni életeinkben
Az állandósult félelem állapota, valamint a tehetetlen kiszolgáltatottság szintén állandósult belső haragot, dühöt generál. Általában ez a belső düh és harag kifelé irányba törekszik, azaz külső dologra vagy személy(ek)re irányul, emellett fordulhat egyúttal önmaga felé is. Fokozással, vagy rásegítéssel, azaz célzott felbujtással, manipulációval, valamint személyes előítélettel együtt pedig fel tud fejlődni gyűlöletté is.
A félelem mintázatáról szóló részben már írtam, hogy a gyűlölet egészen más, mint a szeretet ellentéte – semmi köze a szeretethez, hanem „a harag, az ellenségesség és az erőszak alapja a gondolkodásunkban.” (idézet Aaron T. Beck- A gyűlölet fogságában c. könyvéből 2020).
A düh és a harag kiáramló belső feszültség, ám a gyűlölet egy kifelé irányuló, egyúttal befelé is ható destruktív gondolkodás- és viselkedésmód is. Mivel bizonyos szintű kielégülést okoz, függőjévé, megszállottjává is lehet válni.
Mára mindennapossá vált a személyes interakcióktól kezdve a politikai közbeszéd szintjéig, az online és offline térben egyaránt. Irányított formában remek eszköze az emberek egymás ellen fordításának, a figyelem és az indulatok irányított lekötésének. Szintén tud „gombnyomásra” működésbe lépni mindenféle tudatmanipulációs technikák által.
Ma mindannyian gyűlölhetjük azokat a Másokat, akik valamilyen bűnt követtek el. De gyűlölhetjük a gazdagokat, a melegeket, a cigányokat, a zsidókat, a bevándorlókat, a nőket, a férfiakat, az éppen hatalmon lévő politikusokat, az ellenzéket, az ellenséget, az anyánkat, az apánkat, a főnökünket, a szomszédunkat, sőt még a kellemetlen élőlényeket is.
Addig gyűlölködünk, amíg meg nem értjük (meg nem akarjuk érteni), hogy miért gyűlölünk.
Amikor gyűlölködünk, arrogánsak vagyunk. Tehát valahol félünk vagy féltünk. Félelmeinkről, feldolgozatlan konfliktusainkról haraggal, gyűlölettel tereljük el a figyelmet. Mindaddig, amíg meg nem tudjuk látni, hogy miről, hogyan és miért tereljük el azt a figyelmet.
Addig gyűlölünk mást és másokat, amíg el nem tudjuk fogadni önmagunkban- ez által már egy másik emberben vagy élőlényben is- azt, hogy mind tökéletlenek, lélekben mindannyian sebesültek vagyunk és így is szerethetőek.
Addig gyűlölködünk a világ eseményei miatt, amíg képessé válunk megérteni és elfogadni a külső eseményekre és a világ történéseire vonatkozó egyéni felelősségünket, valamint megértettük a világ emberen túlmutató, univerzális törvényeit és rendjét.
Addig gyűlölködünk külső irányítás hatására, amíg képessé nem válunk arra, hogy ellenálljunk és stabil, független belső erőt, saját akaratot működtessünk.
Addig gyűlölködünk, amíg önmagunkba befektetett munkánk gyümölcseként szertefoszlik a gyűlöletünk.
A gyűlölködés egyéni életeinkben kétséget kizáróan tönkreteszi az emberi kapcsolatainkat, közvetve pedig az egészségünket is.
Személyes vonatkozásokat tekintve általában jelen van egy családrendszeri karmikus motívum, melyet egymásnak adogatunk tovább és tovább mindaddig, amíg valaki veszi végre a fáradtságot és meg meri látni, meg tudja érteni, feldolgozza és abbahagyja.
Mondanám, hogy jelentkezzen az, akit még soha nem bántott senki minimum verbálisan, de nagyon sokszor észre sem vesszük, magunk előtt is tagadjuk ezt, csak keletkezik miatta egy düh….ami nem marad bent.
Az ilyen feldolgozandó egyéni mintázatok egymással összeadódva vannak mindig jelen az emberiség múltbeli és jelenlegi történelmi és politikai eseményeiben, ahonnan nagyon erőteljes kollektív hatőerő hat ránk visszafelé irányban is.
Ugyanis a félelemkeltés mellett a gyűlöletkeltés is rendkívül hatékonyan szolgálja a világunkat irányító hatalmakat.
Ma akár kiközösítést jelenthet, ha nem gyűlölködünk együtt másokkal – ami az egyedül maradás, a szeretetlenség félelmét fogja automatikusan bekapcsolni. Ez miatt akár anélkül is gyűlölködhetünk, hogy valójában tudnánk, miről van szó. Csak meg kell néznünk a gyerekeinket.
A személyes gyógyulás és tudatfejlődés a kiút ebből. De csak attól az embertársunktól lehetséges elvárnunk a gyűlöletmentességet, aki képes erre. Aki még nem képes, attól hiába várjuk.
A saját hitrendszerem szerint a velem kapcsolatba kerülő embertársaim engem tükröznek, az én belső világomat. Tehát mindaddig, amíg személyes gyűlölettel találkozom, még van belőle saját magamban is.
A világ eseményeire is úgy lehetek hatással, ha magamból kiteszem, azaz megkeresem és kidolgozom az összes félelemem, ami után képessé válok önmagam és minden(ki) mást is elfogadni, esetleg már szeretni is úgy, ahogy van. Ez össze fog adódni mások ugyanilyen törekvéseivel és közvetetten lesz változtató hatással a világ eseményeire. Ugyan azonnal ezt nem fogjuk tudni látni a világ eseményeiben – időre és kellő számú közreműködőre van szükség hozzá.
Viszont a közvetlen egyéni környezetünkben és életterünkben azonnal lesznek kedvező eredmények!
Mivel az emberi létezés eredendő alaptermészete a szeretet, a gyűlölet a saját lelkünk ellen való cselekedet. Egy méreg. Ezért a Lélek tünetek formájában mindig jelezni fogja számunkra a nemtetszését.
A gyűlöletre bujtó, gyűlölet(keltő) beszédet emberiség ellen elkövetett bűncselekménynek érzem, mert komoly károkat okoz egyéni, közösségi és társadalmi szinten is. Az alábbi kiadvány ennek témájában készült: „Javaslatok a gyűlöletkeltő beszéd ellen” (2024. március)
A kiadvány a CHAD – Countering Hate Speech and Hurtful Speech against Diversity: Roma, LGBTIQ, Jewish and Migrant Communities elnevezésű (projekt száma: 101049309) Európai Unió által társfinanszírozott projekt keretében valósult meg. A projekt konzorciumvezetője a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat, további résztvevői a Haver Informális Oktatási Alapítvány, a Budapest Pride és a Political Capital. (politicalcapital hu)
Fotó: a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport logója
